Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Szőke Béla Miklós: Mosaburg/Zalavár

SZŐKE BÉLA MIKLÓS Ágnes ezek alapján több korábbi templomot is rekonstruált. A faoszlopos épület nyomait az első, még fából épült templom maradványának vélte, az építkezéshez ideszállított építési anyag törmelékével betömött amorf gödröket pedig a második építési fázisénak, egyben az első kőtemploménak. A háromhajós, félköríves szentélyzáródású, folyosókriptás és nyugati előudvaros bazilika teljes hossza 50 m, szélessége 24 m. A templomhajó nyugat felé enyhén szélesedő, trapéz alakú (hossza [a szentélytől a hajó végéig] 29,3 m, szélessége [kívül] 16,7-16,0 m [K-re szűkül], ill. [belül] 14,2 m, falvastagsága [átlag] 100-110 cm), belül négy-négy, sávalapozással összekötött pillér három részre osztja. Az oldalhajók szélessége kb. 3 m, a főhajóé mintegy 8 m volt. Az épület nyugati végében karzat emelkedett, a DNy-i sarokhoz négyszögletes kiszélesedés, lépcsőtorony alapozása (?) kapcsolódott. A majdnem pontosan félköríves apszis (a szentélyt egy 4,25 m sugarú körrel szerkesztették) nagyméretű kövekből készített alapozása a többi templomfalnál szélesebb és mélyebb, részben a boltozás, részben a szentélyt kívülről (!) kerülő, a hajónál mintegy méterrel mélyebb, fedett folyosókripta miatt (Sz. 3,3-3,5 m), melynek padlóját a Karoling-koron belül többször megújították. Az apszis tengelyében, annak belső falához támaszkodik az amorf kövekből rakott, közel téglalap alakú szent ereklyesír (2,5 x 2,3 m). A folyosókriptát kívülről, annak külső falszélétől kb. 3 m-re egy újabb, félkörívben futó, keskeny fal kíséri. A két falat sugárirányban keskeny (ca. 0,6 m vastag) falakkal kötötték egymáshoz, ezáltal három kisebb (2,62,5 x 2,5 m) és négy nagyobb (6,54,8 x 2,5 m) teret határolva le egymástól. A három kisebb helyiség közül a középsőnek tengelye a templom főtengelyének vonalába esik. Míg a kisebb helyiségekben folytatódott a folyosókripta padlóborítása, a nagyobbakban egyáltalán nem. A négy nagyobb közül háromban temetkeztek is, ezért a kisebbek kápolnák vagy oltárfölkék, míg a nagyobbak egy-egy előkelőbb család temetkező helyei, családi sírboltjai lehettek. Fallal határolt (esetleg fedett?) családi sírboltok kísérték végig a templomhajó északi és a déli oldalát is. A templom nyugat felé csak valószínűsíthetően - két támaszsorral ugyancsak három hajóra osztott előcsarnokban (hossza [kívül] 20,70 m, ill. [belül] 18,90 m, szélessége [belül] 12,20 m), vagy inkább egy nyitott, négyszögletes udvarban folytatódik, két szélén keskeny oldalépületekkel. Ez az előtér a templom tengelyéhez képest dél felé aszimmetrikus. Nyugati falsíkjához egy csaknem kör alakú, csigalépcső-feljárós harangtornyot (külső átmérője [ÉD] 6,70 m, [K-Ny] 5,80 m, belső átmérője 4,20 m) építettek. Mivel a templomból nagyrészt a korabeli járószint alatti alapfalak maradtak meg, elemzése jobbára csak az elrendezés típusának vizsgálatára szorítkozhat. Az egy apszisos szentélyfejhez háromhajós bazilikális tér csatlakozik, a mellékhajók az apszishoz egyenes zárófallal kapcsolódnak, szentélyrésze nélkülözi a kereszthajós elrendezést s a négyezetet. Feltűnően hasonló alaprajzú a Turco-féle templomépület is, különösen annak hatalmas félköríves szentélyfeje elgondolkoztató. Ez az egyszerű, bazilikális templomépület már a Karoling kor előtt is ismert Európában, és az újabb típusok megjelenése után is versenyképes marad még ott, ahol a szentélyfej kevéssé artikulált formája a helyi adottságoknak jobban megfelelt. Jellegzetes a három hajóra tagolt nyugati előtér, vagy még inkább egy nyitott belső udvarú, két épületszárnnyal kísért kolostori traktus, s az annak nyugati homlokzatához csatlakozó, excentrikusan (?) elhelyezett kör alakú harangtorony. Csábító ötletnek látszik, valójában azonban kevés támpont van ahhoz, hogy a nyugati előteret az éppen ebben az időben elterjedő, összetett jelentéstartalmú Westwerk-kel hozzuk összefüggésbe. A nyugat-európai Westwerk jellegzetes eleme a két, de inkább három emelet magasságú, kombinált, pilléres-oszlopos árkádsor, a főhajó folytatásában kialakított dongaboltozatos szentély („kripta"), a középső Salvator- és az azt két oldalról kísérő lépcsőtornyok hármasa (sőt kivételesen akár öt torony is) stb, amelyek megléte itt az alapfalak vastagsága alapján eléggé valószínűtlennek látszik. Mosaburg esetében főként a liturgikus vonatkozások lehetnének érdekesek, különösen a templom ellenkező pólusán elhelyezkedő mártírsírral összefüggésben. A kerek torony alapfalának vastagsága és a nyugati homlokfalat meghaladó mélységű alapozása, továbbá a templomtól délre előkerült harangöntő-gödör és agyagminta alapján ebben az esetben valószínűleg számolhatunk azzal, hogy a toronyban alkalmanként harang is megszólalt, s nem csak a lorschi „Torhalle"-hoz hasonló, alacsony, valóban csak az emeletre felvezető lépcsőt magába foglaló toronyról van szó. A templom legsajátosabb építészeti eleme mégis a főszentély oltára alatti mártírsír megközelítését, a mártírral a sírjára nyíló ablakocskán (fenestella) keresztül közvetlen kontaktust lehetővé tevő, föld alá süllyesztett, fedett folyosókripta és az abból nyíló három kápolna (oltárfülke) koszorúja. A folyosókriptából nyíló hármas kápolna- vagy oltárfülke-koszorú pontos párhuzamát nem ismerjük. Viszonylag közeli analógiái Szászföldről ismertek, mint pl. az Altfried által 852872 között (!) épített hildesheimi dóm kétszintű, szentélyt kerítő kriptája viszonylag keskeny, de magas oltárfülkékkel, az ugyanekkor épült halberstadti dóm ugyancsak kétszintes kriptája, Corvey folyosókriptája 94