Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Szőke Béla Miklós: Mosaburg/Zalavár

SZŐKE BÉLA MIKLÓS Rendszeres régészeti kutatása ennek ellenére viszonylag későn, csak az 1950-es évek elejétől indult meg. Előbb Fehér Géza (1954-ig), majd közel 40 éven át Cs. Sós Ágnes irányította Zalavár-Várszigeten és a környező szigeteken a kutatásokat (1992-ig), jelenleg pedig e sorok szerzője a feltárások vezetője. A Conversio szerzője civitas Priwinae, Mosapurc, castmm Chezilonis néven említi Priwina és Chezil székhelyét. Az immár fél évszázada folyó régészeti kutatások egyre inkább valószínűsítik, hogy Mosaburg/Zalavár meg is felelt azoknak a kritériumoknak, amitől a birodalom többi civitasa város lett. Falusias, félig földbemélyített putriházakat, szabadba épített kemencékkel, tároló vermekkel stb. csak a Vársziget vonzáskörzetébe tartozó szigetekről és a Zala parti sávjain elterülő szolgálónépi településekről ismerünk, míg a Várszigeten és a civitas közvetlen körzetébe tartozó szigeteken (pl. Zalaszabar-Borjúállás sziget) a szakrális célú kőépületek mellett nagyméretű, többosztatú, faoszlopokra épült, továbbá ún. „talpas" boronaházakat rekonstruálhatunk, amelyekhez kővel, deszkával bélelt kutak és ugyanilyen tároló vermek, főzőházak stb. tartoztak. A gazdasági jellegű települési 9. sz-i fabetétes kút - feltárás közben objektumok a szigetnek csak bizonyos, jól körülhatárolt területein koncentrálódtak. Erődítésének első maradványait, egy sövényfonatos falak közé töltött földsáncot Fehér Géza tárta fel a sziget déli felében az 1950-es évek elején. Később Cs. Sós Ágnes ásatása révén kiderült, hogy a sziget északnyugati részét egy E-D irányban futó, négyszögletesre bárdolt, kocsánytalan tölgyfa gerendákból épített, körjáróval ellátott palánkfallal külön is körülvették. Az utóbbi évek ásatásainak köszönhetően pedig egy 12 m széles, 2,5 m mély sáncárok vált ismertté, ami a nagyjából L-alakú sziget dél felé lenyúló szárát Ny-K irányban vágta át. Az árok földjéből a déli oldalon földsáncot emeltek, melynek tetején valószínűleg szintén egy palánkfal épült. Az árok alján jellegzetes dunai bolgár kerámia darabjai s több olyan tégla-töredék is volt, amelyekre utólag lófigurákat karcoltak be. Ilyen karcok a kazár birodalom várain kívül a dunai bolgárok két fővárosa, Pliszka és Preszlav ásatásain jelennek meg. Ha ehhez hozzávesszük a Garabonc-Ófalu I. temető 55. sírjának bizánci jellegű kétélű kardját és a 14. sírjában fekvő halott dunai bolgár módra torzított koponyáját, joggal tételezzük fel, hogy Priwina kíséretének nem jelentéktelen részét dunai bolgárok alkották. A sziget belsejét tehát különböző erődítési technikák alkalmazásával nagyjából három egyenlő részre osztották. Déli harmadát egy földsánc és sáncárok védte (ezt a részt említi a Conversio külön munimen néven), a mögötte emelt udvarházban Priwina és fia Chezil lakott háznépével együtt. Ettől északra, a sáncárok túloldalán, egy palánkfallal elkerített területen egyházi személyek: papok, szerzetesek élhettek Priwina udvari papja (presbyter, majd archiprestyber) vezetése alatt, s itt találhatott szállást alkalmanként a salzburgi érsek és kísérete is. Végül mindkettőtől keletre terülhetett el az egyelőre teljesen ismeretlen elővár. Hasonló tagolás és jogi különállás mutatható ki pl. Ptuj-Pettauban, ahol a vár kétharmada a salzburgi érseké, egyharmada pedig egy előkelő karantán nemes (egyesek szerint Gundakar gróf, mások szerint Heinrich herceg, míg a legtöbb kutató szerint a pannóniai Chezil) birtokában volt, aki azután felségárulás miatt elveszítette ezt a birtokrészét. c) Templomok Priwina letelepedésétől 870 tájáig - a Conversio szerkesztőjének teljességre törekvő adatgyűjtése szerint - Alsó-Pannóniában birtokossal, helynévvel és/vagy patrociniummal megjelölve 31 templom épült fel, amelyeket a salzburgiak szenteltek fel. Ezek közül az utóbbi fél évszázadban a Zalavár körül folytatott bár jórészt csak a Várszigetre és közvetlen környezetére koncentráló - régészeti kutatások három templomot tártak fel: egyet Zalavár-Récéskút szigeten, egyet Zalavár-Várszigeten, egyet pedig ZalaszabarBorjúállás szigeten, míg egy negyedik templom - ismeretlen mértékben módosult - alaprajzát ugyancsak Zalavár-Várszigetről, egy 1569-ben, Giulio Turco által az itteni várról felvett alaprajzból ismerjük. (Id.: 103. oldal) Zalavár-Vársziget, a Turco-féle alaprajz temploma A Turco-féle alaprajz szerint a sziget déli harmadát elfoglaló végvárban egy háromhajós (?), a hosszháznál alig keskenyebb nyílású, félköríves szentélyzáródású 92