Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Béres Katalin–Megyeri Anna: Zalaegerszeg

ZALAEGERSZEG Zalaegerszeg városiasodása ellenére gazdasági fejlődése továbbra sem volt jelentős. A századfordulón a város kereső népességének legszámottevőbb rétegét az iparosok alkották. A kézművesipar hanyatlása következtében azonban gazdasági és társadalmi szerepük csökkent, a város irányításában fokozatosan háttérbe szorultak. Többségük hagyományos műhelyekben egyedül, vagy legfeljebb egy-két segéddel dolgozott; legtöbben a cipészek, csizmadiák, szabók voltak, akik a város és környéke földműveseinek szükségleteit elégítették ki. Kisebb részük olyan 3-20 főt foglalkoztató üzemeket hozott létre - nyomdát, gépműhelyt, cserépkályhagyárat, amelyek alkalmazkodtak a kor igényeihez. Gyárként azonban csak Faragó Béla magpergetőjét, valamint a téglagyárakat tartották számon, ez utóbbiak a nagy építkezéseknek köszönhették virágzásukat. 1901-ben felépült az 1886-ban alakult Ipartestület székháza, helyet adva az iparosság betegsegélyező pénztárának s az iparosok önképző körének is. Kiállításunkon három olyan enteriőrt mutatunk be, amelyeknek közös jellemzője, hogy a 20. század során szinte végig használatban voltak. Elsőként a szolgáltatóipar két műhelyébe pillanthatunk be. Saly Viktor fényképész műtermében megfordult a város aprajanagyja, gazdagok-szegények, s a környező falvak lakói is. A fotográfus a mesterség fogásait Szombathelyen, Knébel Ferencnél sajátította el. 1902-ben kezdte működését Zalaegerszegen; megnősült, majd 1910 táján a Batthyány utcában nyitott korszerű, üvegfedelű, ún. napfény műtermet. Fényképezőgépeit, festett háttereit Bécsből hozatta. Szép pályakezdését követően fiatalon, 1917-ben, a harctéren szerzett betegség következtében halt meg. Iparát özvegyi jogon felesége folytatta, aki segédeket foglalkoztatott. Három leányuk is elsajátította a szakma fortélyát, az 1980-as évek végéig dolgoztak a lassan összedűlő házban. A Bita fodrászműhely eklektikus bútorát használtan vásárolta idősebb Bita István, majd átadta István fiának, aki 1920-ban a Rákóczi úton, majd később a Kazinczy téren nyitott fodrászüzletet, s e bútorok között, a bemutatott eszközökkel dolgozott az 1990-es évek elejéig, végleges nyugdíjba vonulásáig. A két részből álló műhelyben szépítkeztek a tükrök előtt férfiak és nők egyaránt. Ifjabb Bita István vállalkozó szellemű mester volt, aki megtanulta a parókakészítés tudományát, és elsők között alkalmazta a dauer különféle típusát. A harmadik enteriőrben egy tipikus kispolgári lakás ebédlőjét rekonstruáltuk. Az eklektikus ebédlőszekrényt Pintér Lajos asztalos készítette 1905-ben, szép példájaként annak, hogy a mintakönyvekben bemutatott bútorokat miként valósította meg egy kisvárosi mester. Ezek a bútorok, berendezési tárgyak a szerencsésebb családokat sokáig szolgálták; többségüktől a 60-as, 70-es években vátak meg, mert akkorra már elhasználódtak, az ebédlőszekrényt kinőtték, a csilla és a kályha idejétmúlttá vált. Ifjú Horváth Jenő rangos áruháza a 20. század elején A vásárok, a hetipiac és a házáó kereskedők mellett a 19. században egyre nagyobb szerepe lett az álandó üzleteknek. A város lakóinak mindennapi szükségleteit kielégítő szatócsboltok és vegyeskereskedések mellett a hetvenes években megjelentek a különféle - rövidáru, divatáru, vasáru stb. - szaküzletek. Működésüket az 1875-ben született kereskedelmi törvény szabályozta. A főként csáádi alapon szerveződő, kevés alkalmazottat foglalkoztató, jobbára kis alapterületű üzletek a város szívében, a két főutca találkozásánál kialakult terek mentén nyíltak, ahol egyre több emeletes lakóházat valamint középületet emeltek, földszintjükön bérelhető üzlethelyiségekkel. így ír erről önéletrajzi visszaemlékezésében Keresztury Dezső: „...apám példás gondossággal és tájékozottsággal fölépített egy kiváló városi házat is. A Csány utca sarkán és a Fő utca sarkán álló régi földszintes épületet a hozzátartozó tágas udvarral és melléképületekkel anyám hozományaként kapták meg. ...Egy Morandini nevű építész volt a kivitelező, a tervezést és a munkálatokat azonban apám irányította. A földszinten három üzlethelyiség helyezkedett el, meg az egyikhez tartozó lakás, ahonnan belső lépcsőn lehetett lemenni az üzletbe. Ezt, a legnagyobb üzlethelyiséget működtető Horváth Jenő, rövidáru-kereskedő bérelte; a másikat egy kalapos, a harmadikat egy kertész. " Ifjú Gerencsér László kiálhtásunkban megidézett vegyeskereskedése nem a belvárosban, hanem az olá templom mellett, a Rákóczi úton nyüt meg 1932-ben, a bérelt üzlethelyiség mögött egy raktárral. Általában két segédet foglalkoztattak, a kereskedő felesége kisegítő alkámazott volt. Élelmiszert, gyarmatárut, azaz fűszereket, vetőmagokat, írószert és néhány fontosabb ruhafélét: harisnyát, kötényt és egyebet is árultak. A petróleumot, ecetet, kávét stb. kimérve szolgálták ki, a 153