Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Béres Katalin–Megyeri Anna: Zalaegerszeg

BÉRES KATALIN - MEGYERI ANNA lönféle szakma - Iparos Ifjak Önképző és Segítő Egylete (1875), Zalaegerszeg és Vidéke Tanító Egylet (1873) -, kulturális egyletek - az olvasókör (1877) s a dalárda -, valamint sportegyletek alakultak. Az 1895ben létrehozott zalaegerszegi kerékpár egyesület alapszabályában az alábbi célokat fogalmazta meg: „a kerékpársport által a turisztikát fejleszteni,... a nemzeti eszmét ápolni és terjeszteni,... összejövetelei, kirándulásai, ünnepélyei és versenyei által a tagok között az egyesületi szellemiséget ápolni, bennük az önbizalom és józanság felkeltése által morális missziót teljesíteni... a testgyakorlósport iránti érdeklődést felkelteni és fejleszteni. " A felekezeti alapon szerveződő társulatok egy része (mint az 1900-ban létrehozott Katolikus Legényegylet) a hitélet erősítése mellett főként kulturális missziót teljesített. Mások, mint az Izraelita Nők Jótékony Egyesülete (1870 körül), az Evangélikus Nőegylet (1906), a Karácsonyfa Egylet a jótékonykodást tartották fő feladatuknak. Az 1879-ben alapított Tűzoltó Egyesület, mely először 1874-ben a Tornaegyesülettel karöltve jött létre, a város tűzvédelmének szakszerű megszervezésében jeleskedett. A tájékozódni vágyó újságolvasók 1882-től a Zalamegye, majd 1900-tól a Magyar Paizs című hetilapot is kezükbe vehették. Előbbi szerkesztője Udvardy Ignác (1848-1920), a polgári, majd kereskedelmi iskola igazgatója volt. Utóbbié az 1896-ban Erdélyből idehelyezett Borbély György (1860-1930) latin-magyar szakos gimnáziumi tanár, aki kitűnő újságíró, szerkesztő, publicista, e mellett híres sportember volt. Erőpróbáló útjai közül a leghíresebbről - magas velocipédjén Tordáról Párizsba kerekezett - útleírást jelentetett meg. 1912-ben már két mozi működött városunkban. Elsőként az Edison mozgó nyitotta meg kapuit 1904-ben: Gábor Béla, a neves színész, Gábor Miklós édesapja hozta létre az Arany Bárány Szálloda mögötti egykori zsinagógában. Az Apolló mozgó a Kummer kávéház emeletén vetített, a némafilm korszakában zongora kísérte a narrátor aláfestő szövegét. A színházkedvelő közönséget az egyesületek által szervezett amatőr színi előadások mellett vándor színtársulatok szórakoztatták, akik korábban a főtéren ácsolt színpadon, majd a 19. század második felétől a két szálloda nagytermeiben léphettek fel. Egerszegen évszázadokra visszanyúló hagyománya volt a szőlőművelésnek. Nemcsak a mezőgazdaságból élő nagyszámú népesség, hanem az iparosok, kereskedők, sőt a tisztviselő - értelmiségi réteg is igyekezett „szőlőhegy" tulajdonossá válni a várost övező dombok valamelyikén. A tehetősebbek villákat (mint Keresztury József ügyvéd), a kisebb jövedelemmel Zalaegerszegi színjátszókör, 1880 rendelkezők boronavázas, zsúptetős hegyi pincéket építettek, ahova nyaranta nem csupán dolgozni, hanem kikapcsolódni, szórakozni jártak. Napjainkban dől öszsze az egyik utolsó, már modem házak között megbúvó hegyi hajlék, mely ülés Elek (1872-1927) kéményseprő családjáé volt a Szív-hegyen. Az Egerszeghez csatolt Ola kisközség egykor házankénti kocsmáltatási joggal bírt. A legtöbb házban volt borkimérés, de vendéglők is működtek itt, a vásárba, megyegyűlésekre járó közönség, majd az idetelepült katonaság nem kis örömére. A vitrinben álló kancsóból sok zamatos bort önthetett kocsmáros tulajdonosa vendégei poharába. E vaskos népi cserép kontrasztját képezik a másik vitrinben a Kummer kávéház szecessziós díszű, a polgárság igényeit kielégítő porcelán készletének darabjai, melyek márványlapos asztalokon álltak, a hatalmas tükrökkel és az uralkodó pár portréival díszített teremben. Illés Elek kéményseprő szőlőhegyi pincéje a Szív-hegyen 2000-ben 152