Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Béres Katalin–Megyeri Anna: Zalaegerszeg

ZALAEGERSZEG géig a földesurat illette. A helybeli kézművesek termékei a heti piacokon és az országos vásárokon cseréltek gazdát. Elsősorban a város vonzáskörzetéhez tartozó göcseji és a Zalán túli kis falvak földművesei hozták élelmiszerfeleslegüket a városba, hogy az érte kapott pénzen olyan kézműves termékeket -lábbelit, textilféléket, szerszámokat -vásároljanak, amelyeket az önellátás keretein belül nem tudtak előállítani maguknak. Az 1832-ben készült „Országutak tabellaris leírása" így szólt az egerszegi vásárokról: „Tartatikminden héten két Héti-vásár,- Országos Vásár pedig tartatik 9....A heti-vásárokra számossan hordanak a mellékvidékről, minden némü Gabonát, de kiváltképpen, más aprólékos Életszereket, - minthogy sok Mester-emberek, és Zsidók lakják, jó keleté vagyon minden el adandó Életszereknek. Az Országos Vásárok alkalmával - sok szép lovakat,- göböl - vagy hízott jármos ökröket - tulkokat -fejős és meddő teheneket - az időnek változásához képest számosan találni lehet.-...Országos Vásárkor leg inkább öszve sokasodnak - Kanizsai - Sümeghi Körmendy - Szombathelyi - és Keöszeghi mindenféle Kereskedők, de kiváltképpen Mester-emberek. " Az állatvásárokat a város szélén, a mai evangélikus templom környékén tartották. A hetipiac a települést átszelő főutak találkozásánál, a Főtéren (ma Kazinczy tér) volt. Ezt illusztrálja kiállításunk piacjelenete: a stilizált zalai viseletbe öltöztetett asszonyok kosarakat, cserépedényeket árulnak a régi városháza épülete előtt. (A kiállított tárgyak töbsége 20. századi.) Az ide érkező vidékiek portékájuktól megszabadulva a piacnapokon - kedden és pénteken - intézték egyéb ügyes-bajos dolgaikat is. A kalendárium hónapábrázolásai a kilenc országos vásárnapot - február 14. (Bálint napja); Virág hétfő (a virágvasárnapot megelőző virághét első napja); május 1; Pünkösd előtt egy héttel; július 22; Kisasszony nap (szeptember 8.) utáni hétfő; október 28; november 30; december 28. (Aprószentek napja) -idézik. Az élelmiszerek, iparcikkek árszabása a vármegye feladata volt, ezt 1626 óta törvény tette kötelességévé. A polgári korszakban már csak a legfontosabb élelmiszerekre, pl. kenyér, hús, készítettek árszabást, s lassan a piaci árak szabadárasak lettek. Ám a vásárbíróság még az 1850-es években is felügyelte az árakat, s kimutatást készített a legfontosabb árucikkek heti árváltozásairól. A 19. század második felében, a mintegy 6000 lakost számláló Zalaegerszeg kimaradt a kiegyezést követő polgárosodás első nagy hullámából, közlekedésföldrajzi szempontból kedvezőtlen domborzati viszonyai miatt nem kapcsolódhatott be a kiépülő vasúthálózatba, elzártsága továbbra is megmaradt. 1871-ben a községek jogállásának rendezésekor újabb hátrány érte: önkormányzata csorbult azáltal, hogy a járási főszolgabíró fennhatósága alatt nagyközségként szerveződött újjá. Ebben az időszakban csak néhány építkezés - polgári fiúiskola, vágóhíd és a Deák szobor felállítása - jelezte a lassú városiasodást. Hamarosan megyeszékhely rangja is veszélybe került, a fejlődésben előbbre járó, rendezett tanácsú Nagykanizsa szeretett volna a helyére kerülni, ezt kérvényezte képviselője útján is. 1874 januárjában a Zalai Közlöny így jellemezte Zalaegerszeget: „Hol alig 5000 lakos mellett sem ipar, sem kereskedés, sem hitelélet, sem társadalmi élet nincs, melynek polgári eleme hiányzik, lakossága a tisztviselők kivételével magasb haladási törekvéssel nem bír, a tisztviselői kar pedig tőle isoláltan él, hol a népnevelés előhaladása még a hely anyagi erejéhez mérten sem fejlesztetik, melynek vidéke terményt a vagyonpiaczra kiállítani nem képes, hol a kereskedelmi összeköttetés a szomszéd falu határánál megszakad,... hol közlekedés nincs, vagy ami a másfél órányira fekvő Szent-Iván vasút-állomástól életveszéllyel van, csak a nagy böjt folytatása, hogy csak két rozzant szálloda van, és a nagy közgyűlés idején 1/10 részben összegyűlt vármegye nem kaphat bennök helyet, hova a közönség csak végszükségben menekszik, hogy imádkozhassék a kiszabadulásra. " E vitriolos kritika ellenére Zalaegerszeg megyeszékhely szerepkörét napjainkig megőrizte, miközben a nagykiterjedésű megye területe - a 19. és a 20. század folyamán - számos alkalommal megváltozott és jelentősen csökkent. 1872-ben a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztásakor a vármegye hivatala a kvártélyházba költözött, a régi megyeháza pedig a törvényszéknek, a járásbíróságnak és az ügyészségnek adott otthont. Az épületet 1892-ben, a keleti oldalon - Wagner Gyula tervei alapján - új számnyal bővítették. A Törvényház 1892-ben épült áj szárnya 149