Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Béres Katalin–Megyeri Anna: Zalaegerszeg

BÉRES KATALIN - MEGYERI ANNA voltak, a szabóké, szűrszabóké, csizmadiáké. A csizmadiák céhpecsétje 1718-ból, a vegyes céhé 1746-ból maradt ránk. 1775-ben kapta privilégiumát Mária Teréziától a szabók céhe. Az 1761 után a Királyi Kancellária által kiadott új céhlevelek szabvány szerint készültek, melyek egyöntetűen szabályozták a céhek vallási kötelezettségeit, belső életét, az inasfelvételt, a mesterjog elnyerését, a remeklést: mindazokat a normákat, melyekhez a céhtagok mindegyike köteles volt tartani magát. Ezekkel megpróbálták korlátok közé szorítani a céhek esetleges visszaéléseit is. A kevesebb iparost foglalkoztató iparágak képviselői vegyes céhekbe tömörültek: egyikük a bognár - kovács - köteles - nyerges - szíjgyártó iparosok egyesülése, másik az asztalos - lakatos - esztergályos - pintér céh volt. A 19. század első felében az iparból élők aránya tovább nőtt a városban. 1770-ben 126 iparost írtak össze, 1828-ra számuk 18l-re emelkedett, és 36 féle mesterséget űztek. A céhek vezetője az általában egy évre megválasztott céhmester volt. Ő őrizte a céh ládáját, benne értékeit: a fent említett fontos iratokat, a pecsétnyomót, a céh kasszáját. A láda a céh mesterségbeli összetartozásának, a céhtestület hatalmának jelképe lett: gyűlések alkalmával, mesteravatáskor, inas szegődtetéskor körülötte gyűltek össze. A legényeket csak többéves vándorút után fogadták be a céhbe, s avatták mesterré. A vándorút állomásait a „vándorló levélbe", a vándorkönyvbe a fogadó mester vagy település pecsétes beírásával kellett igazoltatni. A tanulmányút végén a mesterjelölt bemutatta remekét, (ilyen a kiállításunkA plébániatemplom főhajója a céhzászlókkal, 1930 ban szereplő két kis csizma); mesterré avatásaskor lakomát rendezett s mesterpénzt fizetett. A céhek szimbolikus tárgyai közé tartoztak a festett képekkel díszített céhzászlók. Mária Terézia 1775-ben az Egerszegnek adott örökös kontraktuslevelében megszabta: „A városban leveő czéhek zászlókat csináltassanak és esztendő által a processiókon, kiváltképpen az úrnapi solemnitáson [ünnepélyen], ki-ki maga zászlója alatt jelen légyen. " Szép látványosság lehetett egy-egy körmeneten a hatalmas, színes zászlókkal felvonuló mesteremberek sora. A fennmaradt zászlók a 19. század első felében készültek. A festményeket provinciális mesterek készítették, pl. a Kálvária kápolnát is építtető „váltómíves" szabócéh vörös damaszt zászlójára a képet szombathelyi piktortól rendelték meg. A zászlókon a céh patrónus szentjei és egyházi képek, valamint mesterségjegyek is szerepeltek. A zalaegerszegi céhek zászlói a Mária Magdolna plébániatemplom főhajóját díszítették. E kézműves testületek fontos szerepet töltöttek be a városka irányításában, közülük kerültek ki a város vezetői, sőt rendszerint a városbíró is. Az ő feladatuk volt a tűz elleni védekezés megszervezése, a város ezért lajstromozta a céhek birtokában lévő tűzoltó eszközöket. A céhek bajba jutott tagjaikat is segítették, pl. 1826-ban a tűzkárt szenvedett társaikat segélyben részesítették. Zalaegerszeg már a középkortól vásártartó hely volt, s a helypénzszedés joga egészen a 19. század vé148