Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Béres Katalin–Megyeri Anna: Zalaegerszeg

ZALAEGERSZEG nos Mihály főispánnak (1790-1815) a vármegyeháza arcképcsarnokából származó portréja látható. A felvilágosult szellemű főispán tagja volt az 1790-es évek elején Zalaegerszegen működő szabadkőműves páholynak, mely a megye legkitűnőbb férfiait - többek között Spissich János alispánt, Pálóczi Horváth Ádám költőt, Somssich Lázár táblabírót - tömörítette. 1797ben az általa irányított vármegye közgyűlése megtagadta az uralkodó nemesi felkelésre szólító leiratát, ennek következtében a tisztikart Althannal együtt felfüggesztették, és adminisztrátort helyeztek a közigazgatás élére. A nemesi vármegye egyik fő feladata az igazságszolgáltatás volt. A sedriákon (ítélőszékeken) elítélteket a vármegyeháza új épületének nedves pincéjébe zárták, ahol szörnyű lehetett raboskodni. Ennek emlékét őrzik a kiállított lakatok, a börtönben faragott mángorló, de a Vikár Béla gyűjtéséből ismert zalai népdal is: „Hallottátok hírét Zalaegerszegnek? Annak a rémséges fekete börtönnek, Mikor építették, nagyon esett a hó, Jaj, de sokan mondták, nem is lesz abból jó! Annak a padlója az én vetett ágyam, Annak a négy fala beszélgető társam, Annak a teteje takarózó párnám, Kígyók, békák benne világító gyertyám!" Zalaegerszeg látképe 1826 előtt A háborúk elmúltával a veszprémi püspök visszanyerte földesúri jogait a mezőváros felett. Kezdetben különféle kedvezményekkel igyekezett megtelepedésre bírni a hajdani várkatonaságot és a más vidékről beköltözőket; a 18. század folyamán azonban - bevételei növelésére törekedve - megpróbálta ezeket csökkenteni. A város és a földesúr közti viták eredményét a Mária Terézia által 1775-ben szentesített örökös kontraktus rögzítette, amely szabályozta jogviszonyukat. Eszerint Egerszeg elismerte a püspök pallosjogát, feudális járulék fejében pedig jelképes összegű cenzust fizetett; a polgárok terhei viszonylag kedvezőek voltak. Tekintélyes jövedelmet a mészárszékek, boltok bérbeadása, és a három kocsma biztosított az uraság számára, amelyekben Szent György napjától (ápr. 24.) Szent Mihály napjáig (szept. 29.) kizárólagos kocsmaltatasi joggal bírt, utána élhetett csak a város a borkimérés jogával. Az urbárium a városnak engedte az özvegyek és árvák feletti gyámság jogát, ellenben az ingatlanok adásvétele, cseréje csak a földesúr engedélyével történhetett; egyúttal kötelezővé tette a település határainak ellenőrzését is. Egerszeg 1777-ben - változatlan feltételekkel - az újonnan szervezett szombathelyi püspökség birtoka lett. A 18. század közepétől elsősorban a veszprémi püspök, de az állam és a helybeli céhek megbízásából is nagy építkezések kezdődtek a városban. Ekkor emel143