Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Béres Katalin–Megyeri Anna: Zalaegerszeg

BÉRES KATALIN - MEGYERI ANNA A végvári rendszerben elfoglalt központi helye, jó megközelíthetősége miatt ide települt a Kanizsával szembeni végek főkapitányának helyettese, a vicegenerális, aki az egész végvidék életét szervezte, irányította; rendszerint ő volt a vár kapitánya is. Ezzel a település központi szerepe megnőtt, bár az állandósult török veszély miatt mind gyakrabban tartották a megyegyűléseket Sümegen vagy a Vas megyei Körmenden. Egerszeg mezővárost a vár sem tudta megvédeni a rendszeres török portyáktól, kénytelen volt behódolni és adót fizetni az ellenségnek. A kettős adóztatás, a török, magyar és német katonák zaklatásai elől a mezővárosi polgárság egyre nagyobb számban menekült el. Elhagyott házaikba, birtokaikra a vár katonái költöztek, akik szőlőművelésből, állattenyésztésből szerzett jövedelemmel egészítették ki gyakran elmaradó zsoldjukat. Az 1664-ben kiújult háborúban az egerszegi vár rövid időre török kézre került, majd 1690-ig, Kanizsa visszafoglalásáig sokat szenvedett a meg-megújuló török támadásoktól és a német zsoldosok kegyetlenkedéseitől. Az erődítmény többször leégett, a város lakóit nemcsak a háború pusztította, hanem a nyomában járó gyakori pestisjárvány is. A török kiűzése után a végvári rendszer feleslegessé vált, 1702-ben a király megszüntette a védelmi vonalat. Az egerszegi vár is gazdátlan maradt és hamarosan elpusztult. (A várfalak maradványait, a hatalmas tölgyfa cölöpöket a mocsaras talaj konzerválta. Ezek a Batthyány utca 2001-ben meginduló rekonstrukcióját megelőző régészeti feltárások nyomán nagy számban kerültek elő a földből. Az ásatások hozzájárultak a vár és a városfal helyének pontos meghatározásához is.) A török alól felszabadult város megőrizte központi funkcióját, s a békésebb időszak beköszöntével a vármegye visszaköltözött „közgyűléseinek és ítélőszékeinek megszokott helyére", Egerszegre, ahol a veszprémi A megyeháza barokk épülete „Szála Vármegyei Korona őrző Nemes Seregbeli Vitéz" ábrázolása Decsy Sámuel könyvéből, 1792. püspök szalmával fedett épületében, vagy alkalmanként a régi templomban tartották a közgyűléseket és a törvényszékeket, bár a rabokat - tömlöc hiányában Lendván őrizték. A vármegyei adminisztráció Zalaegerszegre településének fő oka az volt, hogy a város a nagykiterjedésű megyét átszelő közlekedési útvonalak csomópontjában feküdt, így minden irányból viszonylag jól meg lehetett közelíteni. 1723-tól törvény kötelezte a vármegyéket, hogy a megyegyűlések és törvényszékek tartására, a levéltár őrzésére, valamint a rabok elhelyezésére alkalmas épületeket emeljenek. Zala vármegye 1725. július 30-i közgyűlése gróf Batthyány Lajos főispáni adminisztrátor javaslatára határozta el a megyeháza építését. A tervezéssel Franz Allio bécsi építészt, a kivitelezéssel Faullent Mihály egerszegi kőművesmestert bízták meg. A munkálatok azonban anyagiak hiányában csak 1730-ban kezdődhettek el, és 1732-ben fejeződtek be. Az egykori végvár helyén elkészült szép barokk épülettel a megye közigazgatási központja végleg Zalaegerszegen állandósult. A nemesi vármegye élén az uralkodót képviselő főispán állt, aki rendszerint a megye legvagyonosabb nemesei sorából került ki. Korszakunkban a Muraközben birtokos Althan család tagjai viselték az örökletes címet. Kiállításunkon egyik képviselőjüknek, Althan Já142