Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Béres Katalin–Megyeri Anna: Zalaegerszeg

Béres Katalin - Megyeri Anna ZALAEGERSZEG A Zala folyó térségében a 17. századtól új központ alakult ki: Zalaegerszeg. A települést - amely a Zala, a Válicka és a Vizsla patak mocsaras völgyéből kiemelkedő dombháton épült fel - a vasvári káptalan 1247ben kelt oklevele említi először. Nevének előtagját az árterületeket kedvelő égerfáról, a Göcsejben gyakori „szeg" utótagot a szeglet szó rövidüléséből kapta, mely városunk esetében a három folyóvíz közé való beékelődést jelenti. Mai területén hajdan 23 kis falu létezett, néhányuk elpusztult az idők során. A középkorban kedvező földrajzi adottságai - közlekedési útvonalak csomópontja, átkelőhely a Zalán - lehetővé tették, hogy kiemelkedjen a környező települések sokaságából; mezővárosi rangot, vásártartási jogot nyerjen. Zalaegerszeg a 15-16. században a népesebb zalai mezővárosok közé tartozott, de az egész megyére kiterjedő központi szerepe még nem volt. Földesura, a veszprémi püspök kúriát építtetett itt, amelyet a török magyarországi megjelenése után hamarosan erődítménnyé alakítottak át: földből és fából készült falakkal, bástyákkal erősítették meg. Az építmény a város északkeleti részében helyezkedett el: északon a Zala folyó, keleten a Válicka, nyugaton a Vizsla patak vize és mocsarai biztosították természetes védelmét. Délre nézett egyetlen, kőből épült kapuja, melyet a várárok és a kapubástyában elhelyezett tarackok, szakállas puskák védtek. A várhoz a lovasság elhelyezésére un. huszárvár is csatlakozott, melyet árok és cölöpsor övezett. Egyetlen, hitelesnek mondható ábrázolását a francia Johann Le Dentu készítette, aki a vár 17. századi állapotát rajzolta le - azzal a tévedéssel, hogy a település templomát a városfalon kívülre helyezte. Az egerszegi mocsárvár a szerényebb erősségek közé tartozott. A 16. században nem esett a végvári harcok fő irányába, de arra alkalmas volt, hogy menedéket nyújtson a török elől menekülő veszprémi káptalannak, majd 1567 után - amikor a török portyázok elpusztították a megyegyűléseknek és ítélőszekeknek leggyakrabban helyet adó Kapornakot - rendszeresen itt tartsák a zalai nemesség összejöveteleit. 1600. október 22. - Kanizsa eleste - után Egerszeg helyzete gyökeresen megváltozott, jelentősége megnőtt. A Kanizsával szemben létrehozott, sok kis várból álló, mélységében tagolt végvári rendszer egyik legfontosabb erődítménye lett. Önmagában nem volt képes nagyobb ostromnak ellenállni; de védői a végházak között kialakított hírlövő rendszer segítségével, melynek nélkülözhetetlen eszköze volt a kiállításunkban is látható hírlövő mozsár - az erők egyesítésével sikeresen vették fel a harcot a kisebb portyázó török csapatokkal. A várban elhelyezett katonaság létszáma csak lassan nőtt, a 17. század közepén mintegy 250350 főnyi gyalogos és lovas katona alkotta az őrséget; Egerszeg így a vidék legnépesebb erőssége volt. Látkép az egerszegi várral, Johann Le Dentu rajza, 17. század 141