Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Németh János pályája írások tükrében

„Németh érdeme, hogy sohasem akart más lenni, mint aki, s mást csinálni, mint amihez valóban ért. ...Nem a feltétlen újat akarás és a felszínen maradás foglalkoztatta, sokkal inkább a bensőtől vezérelt önmérséklet és önismeret. ...Németh János számára legjobbnak ígérkező programot állított maga elé. A korongozás mesterségét emelte olyan szintre, ahogy nála jobban aligha művelik mások. A korongolt alapformák kompozíciós rendje, formáinak alakítása már az önálló alkotó továbblépését bizonyította. ...Táblaképein, domborművein...kiegyensúlyozott, harmonikus rend, fegyelmezett monumentális nagyvonalúság jellemzi... Korpusza, Ádám - Évája rusztikus egyszerűséggel fogalmazódott, a román kori kőplasztika tömörségével rokon szellemiségű munkák ezek. ...A keramikusnak, szobrásznak egyaránt figyelemre méltó Németh János legnagyobb próbája figurális térplasztikái, kerámiaszobrai. Mindez az erény, ami rá jellemző, a kézjegy megbízhatóságával épített életút itt valamelyest leválik. A mesterségbeli tudás, a korongolás élménye végképp csak „csendestárs". A tér dimenziós törvényei, azok megragadása - a szobor szerkezetén keresztül - téri látást és építést igényelnek. Ezek az igen elhihető erejű és hallatlanul puritán szobrok természetes egyszerűséggel birtokolják mindezt. Az ülő, gondolkodó, alvó helyzetek egyfajta meditativ, befelé forduló állapotot, állandóságot sugallnak. Olyan természetes emberi gesztusok, amelyek méltósága szükségszerű; elkerülhetetlen kényszerük a kifürkészhetetlenségre figyelmeztet, bölcs belátásra, a titkok elfogadására. Az ókori szobrászat szellemiségét idézik anélkül, hogy azok akarnának lenni. A formák összefogottsága, zártsága a megőrzés és megtartás kikezdhetetlen biztonságával párosul. Az apró esetlenségek (kéz-, fej-, lábtartás) elvontságukban is örök emberit, eleven tapasztalást hordoznak. Nagyvonalú, erőteljes, gyakran groteszk formáik biztonságos térbeli kapcsolatok, amelyek jellegzetes, személyiségéből fakadó egészséges népi humort hordoznak. Valószínű, hogy Németh János nem teremt iskolát. Az ő hitelessége egyedi és egyszeri. Életútja, szakmai programja és értékei azonban túlmutatnak önmagán. Bárki tanulságára szolgál." Pilaszanovich Irén, Művészet 1988. 9. 51-54. „...Ezek a több mint ezer Celsiuson kiégetett, s legalább ekkora eszmei hőfokon megálmodott és megformált figurák kihűlt agyaglétükben is megtartanak valamit a kemence melegéből. Az ilyen nők vagy sellők köldökéből inni lehet - sőt ez elvárható -, kút mélységű és csendességű öbleik termékenység-mítoszok, barlangban fogant idolok képzetét idézik..." Magyar Hajnalka, Zalai Hírlap, 1994. június 18. 7. „...E kiállítás minden darabja egy igen egyéni látásvilágot bizonyít. így építkezve, ilyen világra nyíló távlatú ez a pannon - ne féljünk kimondani - provincializmus. Oly ősi és egyszerű, akár a zala-vassomogyi népmese, és olyan gazdag jelképeivel, színeivel, formáival, mint a világ minden provinciája, mint a Kodály-Bartók kutatta népdal, népzene. És oly tiszta, mint a természet, azaz a leggazdagabb művészet és líra. Németh János művészete ebben és ebből él. Műveivel tehát úgy idézi a provinciát, hogy Zalából Provánszot, Umbriát és Attikát is egyszerre vigyázza, mert a disznópásztor és felesége az ő világfája alatt egyszerre Ádám és Éva is. A Dionüszosz-korsó a becei bort hozza. Vénusz a balatoni kagylóból lép elő és Neptun szigonyával a Mihályhegy alatti jégtáblán rekedt negyven györöki halászt 98