Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Németh János pályája írások tükrében

hozza közénk. Es a veszély fölött a szabadító angyalt is hozza. Az angyalt, azaz az anyagból, fából, köböl és a világ szép, de kegyetlen realizmusából az embert szabadító művészetet. Németh János kiállítása egyes darabjaival és összességében egyszerűségével és világos és derűs gazdaságával útravalónak ezt adja nekünk, mert az anyag mögött, akár az igazi költészet, azt a szellemet keresi, amely a világ és minden valóság igazi teremtője." Takáts Gyula: Németh János művészetéről. Megnyitó a Zalaegerszegi Hangverseny- és Kiállítóteremben rendezett kiállításon, 1994. június 3. Új Ember. 1994. június 6. 5. Juhász Ferenc: Ósteremtő boldog áldozat. Németh János a Föld-Ember (részlet) „Akár a föld. Mert Németh János, akár a föld. Mert a földben minden ott van. Minden élet és minden halál. Nemcsak a mérhetetlen tömegű mikroorganizmusok. Kövek, sziklalemezek, temetők, gyökerek. A földben a zene is, ajaj, a dübörgés, a repedés-vágy, a láthatatlan lantok uszony-vonulata, az átok, az üdvözülés, a gigász-súly kín, a pokoldörgés csönd-zuhataga. A föld önmagából mindent fölépít és sötét zárt anyagában mindent lebont. Segíti a víz, segíti a fény. A föld: minden keletkezés és minden megszűnés. ...Mert Németh János: Föld-Ember! Maga a föld. Maga is föld. És munka-anyaga is a föld: sár, agyag. És az emberiség őskora, az ember-tartomány ókora is Németh János. Amikor a cserép, amikor az égetett agyag! Amikor a sár meg a tűz találkozása! Amikor teremtmény lett az emberkézben a sár. Amikor szentté szilárdította a megformált sarat a tűz. Mint mikor szentté borostyánosodik az embertestű áhítat, gyötrelem, szenvedés. Amikor a sárból alakot formált az élethasználat, idő-tudat, jövőakarat: edényt, mítosztestet, mitikus szellemcsoportot megtestesítve. Mint Isten agyagból az embert az ős-mítoszban. Amikor a kiégetett agyag lett: vízedény, gabonatartó-edény, földből fa-agyarral kikapart, bokorról-kézzel szedett magok, gyümölcsök, gumók, lárvák edénye, szűrő-lap: likacsos agyag-deszka, főzőedény. És halottas-edény. Halott emberszívek, kézzel, tűvel, kanállal kikotort emberi belső-részek öröklét-tartálya, rothadás-korsója, hamvak halotti urna-háza, amikor kancsók, vázák, korsók, üstök, fésűk, evőeszközök, fazekak égetett sárból, szent kanopusz-edények, holttest-rész urna-korsók. ...Németh Jánosról beszélek most is, az emberiség égetett agyag-múltját idézve. Mert Németh János az emberiség egyik történelme. Műve: az emberiség-történelem agyag-hűsége. Mert az agyagban megtörtént ihlet az emberiség egyik történelme. Egészen máig. A huszadik századig. A huszonegyedik előtt. Még mielőtt fölrobban a Föld. És világhaláltartály lesz a cseréppé égett Földgolyó. Vörös cserépkoporsónk. Ó, milyen közel a távol! O, milyen ma a múlt! Gyermekkoromban még én is cseréptányérból ettem, csöcsös cserépkorsóból ittam, pricedliből: ahogy nálunk mondták, cserépbögréből ittam: kamillateát, hagymateát, dióhéjteát, hársfateát, cikória-kávét. És cserépköcsögben volt a szilvalekvár, a disznózsír, a tej, a méz, a lépesméz, aszaltszilva. Németh János azt csinálja: ami a maradandóság. Maradandóságot teremt az ősanyagból. Vidámat játékosat, monumentálisát, figurákkal-pezsgőt, alakokkal-tenyészőt, szomorút, szentet, táncosat, halál-ünnepestét. Németh János tudja: csak ami tündér-vonulatában halandó: az a megmaradásban nem-múlandó. Mert föld. Mert égetett föld. Mert sár, mert agyag. Mert létezés-ősanyag. Születés, temetés. Üdvözítő üdvösség, hiszen teremtés." Napút 5, 1999. június, 49-51. 99