Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Németh János pályája írások tükrében

ismerjük, míg a macska és az ördög Hyeronimus Bosch látomásaival vetekednek. Kakas tarajában, kecske szarvában, macska szemében a kerámiában járatlan is felismerheti a korongolt formák szabályait, s ha innen elindulva, már nem csupán arra az élményre figyel, amely pontosan megfelel a mese nyújtotta izgalomnak, akkor nyomon követheti a teret formáló művész módszerét: hogyan lett a népmeséből egyetemes értékű, korszerű kerámia. ... Németh János formaalkotásában visszatért a korongon képzett hengerig, kúpig, gömbformákig. A korongozás lehetőséget ad arra, hogy minél nagyobb méreteket csinál, annál jobban kifejezhesse magát. Ami kicsiben csak jelzés, az nagyban tiszta forma s elveszti egyedi értelmét. A falevél, a gyökér, a hal, a madár olyan formákká oldódnak fel, melyeket már csak együtt s egymáshoz képest értelmezhetünk, tehát nemcsak gyökérnek vagy halnak. A zalaegerszegi uszoda húsz méteres frízén a mitológiai alakok, a tenger állatvilága, a hold, a nap és a víz felborzolt agyagának kékje együtt példázzák az ember, föld, víz, égitestek nagy egységét, s az alapformák játéka a lebegést, siklást, a kiemelkedés és alámerülés örök változását, a víz folyásával az idő múlását sejtető magunkra eszméitető valóságát. Ez a szemlélet a zalaegerszegi tanács kórházának folyosóján Hyppokrates gyógyító kezének, a fogász, borbély figaró-szakállának, vagy éppen doktorok és tégelyek egyetlen értelmében úgy válik egyetemessé, hogy a horizontálisan osztott tér alsó formái átmennek a felsőkbe (életfa, gyógynövények), s míg tartalmilag a születés, elmúlás, föld, ember, tudás, természet, mindenség egységét példázzák, a bőséget sugárzó formák maguk a vegetációt, az élet értelmét... A plasztika dekoratív értékét tartalma adja, tartalmát dekoratív elemei tolmácsolják. Új korsóinak román kort idéző s kis méretük ellenére is monumentális erejű, fazekasedények formavilágában felépített plasztikái sem mondanak egyebet. Már az edény alakjai emlékeztetnek a felületképző figurára, s míg karaktert hordozók, funkciójukat is jól betöltők. Ezzel valójában elmondtuk Németh Jánosról, ami a tolmácsra hárul. Emlékeztessük jellemzőire: hagyomány, örökség, anyagismeret, formabőség, életigénylés, erő, funkcionalitás, monumentalitás, korszerűség, hűség önmagához, művészi tisztes jóakarat társadalmához - és ebben minden benne van." 73. A harkányi dombormű ördögalakja, 1970 (fedőmázas kerámia, 100 cm) 74. Műtermemben: készül a zalaegerszegi kórház domborműve, 1975 Koczogh Ákos (A kecskeméti kiállítás katalógusa, 1976) 95