Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Németh János pályája írások tükrében

„Németh János fazekascsaládból származik. Ez a tény akár életrajzi adat is lehetne, ha Németh János - történetesen - festene, vagy - uram bocsa' - a hollóházi porcelángyárban formaterveket készítene. De Németh Jánosból nem festő lett: az Iparművészeti Főiskolára járt és - Borsos Miklós meg Gádor István növendékeként - maradt az, aminek indult: diplomás iparművészként is fazekas. A mestersége elhalásáról szóló elméletek és a design térhódítása korában minden művét kézi korongolással készíti. Mert mit látunk a Műcsarnokban? Korsókat és fedeles edényeket, feszületeket és fali tálakat. Legfőképpen azonban szobrokat: térplasztikákat és domborműveket. Méghozzá: sárgásbarnára égetett agyagból, többnyire máz nélküli kerámiából. Művészetének valóságos szimbóluma - egyszerre jelzi a fazekas örökséget és a szobrászi jelent - az a kétméteres plasztika, amelynek edényhasából emberpár bújik elő. A harangforma mintegy a lány szoknyája, a kompozíciót tehát szerves és szellemes egésznek érezzük, akár gyönyörködhetünk is benne. ... Finom és kaján irónia jelzi: régi történeteket látunk. Mesék és mesebeli figurák, a falusi élet népköltészetből ismerős jelenetei elevenednek meg Németh János feldolgozásaiban. Mintázás közben pedig az úgynevezett primitív kultúrák és az archaikus szobrászat emlékei vezetik kezét. Csak néhány sajátosságát említek: reliefjeit - az egyiptomi művészet hatása alatt gyakran a legnagyobb felületek törvénye szerint alakítj a, azaz minden elem a legkarakterisztikusabb oldaláról mutatkozik meg. Az edények ormótlan bája románkori akvamanilékra emlékeztet; az egymásra fűzött figurák gótikus épületdíszítmények tanulmányozásáról vallanak; az arcok maszkszerü megjelenítésén a néger plasztika hatása érződik. Miért eklektikus hát ez a vállalkozás? Nem azért, mert Németh János stílusokat kever, hiszen bravúros leleménnyel fedezi fel a legkülönbözőbb korok művészetében a közös szemléletet. Még csak azért sem marasztalhatjuk el, mert nem lett belőle formatervező. Mondhatnánk: száz évvel ezelőtt a fazekasság élő iparművészet volt, a ma követelményei viszont mások, a mai iparművészet - a formatervezés új népművészete szükségszerűen a gyárhoz kötődik. De efféle szemrehányásokat tenni értelmetlenség. Hiszen joga volt hozzá, hogy más utat válasszon, és más-utat is választott magának: szobrász lett belőle. Nem is akármilyen szobrász: a legrafináltabb művészek egyike, aki mindazt átvette a modern plasztikától, amit a modern plasztika vett át az ősi kultúráktól. Pontosabban: kizárólag ezt a dekoratív örökséget - a nagy fejeket, a bogyó szemeket, a dundi végtagokat, a kerek kebleket - vette át. Ez az illusztratív művészet bonyolult korunk ábrázolásával nem foglalkozik. Ezért mondhatjuk: Németh János: fazekas, aki nagyszerűen és élvezetesen reprodukál korábban már kitalált dolgokat." Vadas József, Elet és Irodalom, 1976. április 3 75. Kanonok korsó, 1962, Kóbor Tibor gyűjteménye, (mázas kerámia, 48 cm) 76. Angyal és ördög butélia, 1970 (fedőmázas kerámia, 38 cm) 96