Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

A kerámiaművességről

nem hibája, inkább erénye a tárgyaknak. A kézműves munkája így igaz. Ezt tette tönkre a gyáripar, melynek révén a kerámia árucikk lett. Lemeózott árú, „szobatiszta" tárgy. De kár a céhkorsókért! Én magam megpróbálom nem másolni, de átmenteni ezt az értéket. Elhatároztam hát, megcsinálom a magam „céhkorsóit", újrafogalmazva azokat egy más műhely, más világ viszonyai között. A formák nyújtottak vagy hasasok, idézik a régebbieket. A korsók domborművein is felhasználom a korongozást: a csövek, kúpok, gömbök félmetszetei rendeződnek mondandómmá. Kedvelt mázaim a matt zöld, olívzöld, barnásvörös. Csak olyan színeket használok, melyek segítik a plasztikát. A domborművek fő témáit a mitológiában, a legendákban, a magyar mondavilágban találom meg. Kedves elkészült munkáim: a Cantata profana, az Ádám és Éva, a Csodaszarvas legenda korsói. Szeretem ezt a munkát, pihentet, ha korsóimmal foglalkozhatom, mert tiszta forrás vizét őrzik. Már nem is használati tárgyak, hanem szép formájú szobrok, erőt adnak. Vajon kell ennél több? JTLa egy témában elfáradok, akkor előveszem a másikat. Ahogy a korsók, úgy állatszobraim is kedvenceim közé tartoznak. Mindig is szerettem, figyeltem, rajzoltam az állatokat. Főiskolás koromban Gádor mester különösen kedvelte ezeket a munkáimat. Kijártam rajzolnia az állatkertbe, vagy az Aeros cirkuszba, a főiskola ezt ingyenjeggyel ösztönözte. Rájöttem, hiába próbálom a mozgó állatot rajzban követni. Nem megy. Mégis legfontosabb az állat mozgását megismerni, utána papírra vetni. Figyelni egész tömegét, jellegzetességeit. Azt kihangsúlyozni, ami rá a legjellemzőbben emlékeztet, így aztán, ha agyagszobrokat készítek, már a korongra olyan formáknak kell kerülniük, melyek tömege, aránya legjellemzőbb az állatra. Ezeket összeépítve a részletformák már csak gazdagíthatják az egészet, de sohasem ez utóbbi a fontos. Főiskolás koromban, a nyári szünetben beültem Ilonka néni baromfiudvarába, és figyelve a mozgó, járkáló, csipegető tyúkokat, egyből gipszbe, negatívba véstem. Az egymáshoz kapcsolt formák tömege akár a régi görög érmeken, megadta a mozgást lényegét, a figura karakterét. A tálakba hasonlóképpen az ecsetvonások összekapcsolásával festettem repülő madarakat, lovakat. Ekkor lényeges az ecset kezelése és a rajz. Egészen más, mint papíron, mert az agyagfestéknek vastagsága van, ha egy húzással tesszük fel, szép rajzos, lágy, és előtűnik a 69. Tyúkocska, a főiskolásként készített érem, 1958 (bronz, 6 cm)