Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

A kerámiaművességről

vonások alatt az alapszín is. Felületét még gazdagíthatja égetés után egy áttetsző máz is. Sokat írtam már a szobrokról, domborművekről. Ezek mindenképpen mások, mert a magam keze nyomán születnek. Itt az agyag nem segédanyag, hanem az alap, amely a végső formát, a kerámiaszobrot meghatározza, csak az enyémek, a saját törvényeim szerint készültek Mindig forrásnak tekintettem a népművészetet, a pásztorművészetet. Nemcsak a magyart, Afrika, Óceánia művészete is vonzott, hiszen egymástól távol élő népek alkotásai sok közös vonást hordoznak. Rokon lehet a gondolkodásmód, a látvány kifejezése, a lényeg megragadása, az arányok, a komponálás, a felület ornamentális kitöltése. A természettel szoros kapcsolatban élő ember lelkéből alkotás közben elemi erővel tör elő az érzelem, határozottan alakítja mondandóját. Vagyis nem tanultsága vagy taníttatás által, de lelkéből, ösztönösen, határozottan formálja meg azt is, amit anatómiailag nem tud. Az elkészült szobor természetes, kapcsolatteremtő ereje nagy. így van a középkori művészetben is. Az arányok kedvessé teszik a látványt. Nem zavar bennünket, ha egy fa akkora, mint az ember. Nem kérjük számon, miért? Mindez jelen van a naiv művészetben, az út menti keresztek korpuszaiban, a Nepomuki Szent János és a Szent Vendel szobrokban. A népi mesterek munkáiban, akár a népdalban. Ezért tekintem előképemnek a népművészetet, és szeretném, ha szobraim, domborműveim ezt a hétköznapi, emberi melegségszívűséget hordoznák. Kapcsolatteremtés embertársaimmal: e nélkül azt hiszem, értéktelen lenne munkám, számomra ez a művészi érték. Vendégkönyvemből Beírás! A Művészet egyértelmű, nem stylus, nem divat, nem politika, hanem életforma, állapot, tény a születés és a halál között, amivel eljegyeztük magunk! Engelsz József 1993 70. Korpusz a Keresztury-ház domborművéről, 1983