Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

A kerámiaművességről

meg ott jártunkkor. Óriási anyag, szobrok, ékszerek, múmiák, kultikus tárgyak gyönyörű kiállítása volt. A legnagyobb tanulságot számomra a legkisebb szobrokon, reliefeken az egyszerű, de nagyon érzékeny, részleteiben is igényesen megmunkált felületek látványa nyújtotta. Eddig jobbára csak a nagyobb méretű, monumentális szobrokat ismertem, most rácsodálkozhattam a kicsikre is. Az ismeretlen képfaragók domborművei kecsesek, lényegre törekvők. Tömb-szerűségükben, zárt formarendjükben mégis mozgalmasság, feszültség van, tiszta hangon szólnak. A KERÁMIAMŰVESSÉGRŐL Xla egy művészeti ág gazdag és sokrétű, akkor a kerámia az. Magába foglalja azt az ősi mesterséget, a fazekasságot, amelyet a görögök oly művészi fokra emeltek, hogy ma is tanulhat belőle a világ. Mindmáig nem tudok szabadulni attól a látványtól és hatástól, ami főiskolás koromban a néprajzi múzeum kerámia kiállításán ért. A magyar fazekasmesterség közel száz, remek korsójából az anyagszerűség varázsa, a művészetre emelt mesterség szeretete sugárzott. Ott valóban „szaga" volt a munkáknak. Ilyen remekeket lélekkel, teljes odaadással, a mesterség maradéktalan ismeretével lehetett, lehet csak létrehozni. Ünnep a mesternek, ha elkészül, öröm annak, aki asztalára teszi az ünnepen. Ám ünnep azoknak is, akik környezetükben láthatják. Aki egy ilyen míves darabot el tudott készíteni, azt tisztelte a szakma. Mesternek szólították. Jó, hogy megmaradtak ezek a szép formájú korsók. Tanulhat belőle, aki agyagot vesz a kezébe Az első, ami megfog bennük, a bővérű formák ereje. A kezdet és a befejezés szépsége: a lezáró szegély, a fül feszülő íve. Együtt az egész, akár egy szép formájú szobor. Mindezt a díszítés frissessége, az agyagfonatok, szalagok, alakok puha agyagszépsége teszi teljessé. A réz-zöld máz megcsúszik a plasztikákon, beleül a mélyedésekbe, rajzolja a díszítményeket, nem rontja, hanem segíti a formát. A szabadtűz, a redukció gazdagítja a színt. Ha a máz megcsúszik, vagy nem egyformán takar, az Volt egy öreg apó. Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia. Testéből sarjadzott Szép szál kilenc fia, Nem nevelte őket Semmi mesterségre, Szántásra-vetésre, Ménesterelésre; Csordaterelésre: Hanem csak nevelte Hegyet-völgyet járni, Szarvasra vadászni. Bartók Béla: Cantata profana A kilenc csodaszarvas (részlet) 68. Cantata profana korsó, 1987 (48 cm, matt fedőmázas kerámia) 91