Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Kibonatkozás – művek és utazások - Ausztrália – Canberra

háziasszonytól, újra beszálltunk a Jaguárba, átsuhantunk az ötsávos Herber hídon. Megálltunk, körbejártuk, megcsodáltuk a tenger kékjét, a szinte álló vitorlásokat, az opera épületét. A vakító fehér formák belehasítanak az ég kékjébe, jelezve az új civilizációt az ősi földrészen. A gondolat fenséges, belső praktikuma, mint hallom, kevésbé. A kiugró földnyelv másik részén a régi kikötő dokkjai, faházai, raktárai, melyek ma elegáns áruházak lettek, anélkül, hogy a belső tereket lebontották volna. Jártunk egy olyan üzletsorban, amely a régi börtön celláiból alakítottak ki. Sydney régi negyede hamisítatlan angol gyarmati hangulatot őriz. Szűk utcák, szűk házsorok, az erkélyek, kerítések korlátjai fehérre festett díszes vasrácsok. A kávéházaknak ugyanilyen a terasza. Sok építőelemet Angliából hoztak a hajók. Jellegzetes, érdekes hangulata lehetett már a múlt századi városnak is. Ebben az új világban egy évszázad rengeteg fejlődést hozott. A régebbi kis települések metropolisokká nőttek, ezt igazolják a ma is meglévő negyedek. A város nagyjából 60 km

2 területen helyezkedik el, de ebből csak a centrum épületei, irodaházai, bankok és üzletházak, szállodák, felhőkarcolók, magas házak emelkednek ki a belvárosban. Sydneyben, ahogy kifelé haladunk, földszintes, kertes házak sora. Egy órát autóztunk, mígnem egy ilyen utcában, ahol az eukaliptuszok lombjánál magasabb ház nincs, és kerítés sincs, csak előkert, megtaláltuk Jóska unokabátyám házát, aki már várt bennünket feleségével, Marikával. De nemcsak ő, hanem egerszegi földijeim, vagy azok hozzátartozói. Eljött Ostoros Karcsi feleségével Sherlyvel, Óházi Tibor, egerszegi földim bátyja. Jóskának nagy, kertes házában bőven elfért a népes társaság. Rokonom kedvenc időtöltése, hogy különböző orchideákat nevel szép kertjében Itt sütöttük az ínyenc húsokat, az est beálltával a tágas hallban éjszakába nyúló beszélgetés kerekedett. Nem tudhattam, hogy akkor látom utoljára unokabátyámat, de éreztem ragaszkodását szülőföldjéhez, amit el nem érhetett. Nem lett világfi, a lelke magyar és egerszegi maradt. Karcsival hosszas telefonbeszélgetést folytattam. Másnap búcsút vettem földijeimtől, Ostoros Karcsitól, Gergely Pistától, az építésztől. Jóska mellemre borulva búcsúzott: Isten veled, üzente szüleinek is. A Boeing kigurult, lassan felemelkedett. A távolban még feltűntek Sydney felhőkarcolói, majd a végtelen tenger. Isten veled Ausztrália. Szép emlékem, kézjegyem őrzője.