Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Kibonatkozás – művek és utazások - Ausztrália – Canberra

Szingapúrban szálltunk le először. Ez a repülőtér termináljaival, azt hiszem, a világ egyik legszebb légiforgalmi létesítménye Lenyűgöző a trópusi virágok kavalkádja, a vízi játékok, mesterséges vízesések látványa. Az érkezőt már itt azonnal megragadja a szubtrópusi világ hangulata. Bőröndjeink a nagy kábítószer ellenőrzés következtében lemaradtak. Megérkezésünk után a MALÉV kocsija hozta Egerszegre. Amikor útra indultunk, a csinos légikísérő mindenkit szép orchideával köszöntött. A futómű hibája miatta Bombáiban két órát időztünk, majd újra az ég kékjébe hasított a hatalmas test, és a következő állomás már Zürich volt. Két órás várakozás után a rádiózenekar tagjaival, akik koncertjük után utaztak haza, egy gépre szálltunk. Alattunk hamarosan feltűntek az Alpok havas csúcsai, másfél óra elteltével Budapest házai. Napsütéses télben érkeztünk. Adi fia várt bennünket. Elbúcsúztunk Sinoros Gabitói, és irány Zalaegerszeg. A szingapúri orchideát végig a kezemben szorongattam. A kapuban várt a hír, aznap született első unokám, Tamás kislánya, Ágika. Az orchideát bevittem a kórházba a kicsinek és anyukájának. J ó volt újra itthon, jó volt emlékezni a távoli földrészre. Márciusban szívet melengetőén jött a hír, több száz magyar ünnepelt a dombormű előtt. A kilencvenes évek lényegesen megváltoztatták életünket. Az új rendben az intézmények szerepe átalakult. A Művészeti Alap és a Lektorátus nem azt jelentette, mint eddig. Nem kellett mindent lektoráltatni. A műalkotások elhelyezése a megrendelő joga lett. A Művészeti Alap államilag már nem dotált fiókintézményei összeomlóban voltak. Valahogy megszerveződött és létrejött a Magyar Képzőművészeti Közalapítvány. Megszűnt a lektorátusi munkaelosztás. A megrendelő dönt, ha egyáltalán van anyagi fedezete és elképzelése. Új korszak kezdődött egy kapitalista piacgazdaságban, társadalomban, ahol minden árucikk. Van előnye is ennek, de a legrosszabb is elkezdődött, a nagytömegű „kultúrszemét" beáramlása az országba. Aki nem a divatot és a pénzt tekinti fontosnak, annak meg kell küzdenie elveiért, művészetéért, vagy időlegesen elvész. Talán azonban azért, mert már ismerték és megszerették cserepeim, Zalában és a Balaton vidéken több szép megbízást kaptam. (1991 Hévíz, Hotel Carbona, a gyógymedence kerámia domborműve, 1992 Zalaszentiván, Eleset-