Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Kibonatkozás – művek és utazások - Litvánia – Vilnius

látom, hogy sajnos egyik sem teljesen megoldott. Az egyik túlzottan színpadias, a másik kevésbé telített. A túlságosan lekopaszított formák nem eléggé monumentálisak, inkább üresek. Ismét Borsos Miklós szavai jutnak eszembe, rosszat is kell csinálni ahhoz, hogy jót lehessen, mondta. Ezek még csiszolatlan alkotások, de mindenképpen engem képviselnek, a hibáimmal is. A nagykanizsai térfal már erőteljesebb, gazdagabb. Nagy, egyszerű, kubisztikus formáiban feszültséggel teli. A kecskeméti oszlopok (Kórház kert, 1980.) tervei a műtermemben járó Amerigo Tot

76 tetszését is megnyerték. Itt is felhasználtam a pásztorfaragványok, és tágabb értelemben az afrikai primitív művészet tanulságait, az arányok, az ornamentalitás értékét, egyszerűségét. A mai nagyobb műteremlakásba 1978-ban költözhettünk be. Ha a kocsmahelyiségre gondolok, ahol kezdtem, és ahol télen befagyott a lavórba a víz, akkor ez a hatvan négyzetméternyi műterem, gázfűtésével, hideg-meleg vízzel, négy méter magas terével, maga a mennyország lett. Ragaszkodtam hozzá, mert úgy éreztem, megszenvedtem érte, a lépcsőket bejártam, semmi sem hullott ingyen az ölembe. Amikor nagybátyám fazekas műhelyének sarkában tettem a dolgomat, álmodoztam erről. Ott a műhelyben Lajos bátyám, Tibi, és Lali unokatestvérem szeretete minden nehézséget feloldott. Ott építettük az első muffolás kemencét a fazekas kemence mellé, ott égettem első darabjaimat, s drukkoltam, hogy jól sikerüljenek. Esténként ültünk a fatüzelésű kemence előtt, és hallgattuk Lajos bátyám jóízű történeteit. Ilonka néném be-behívott ebédre vagy vacsorára. A család igaz, melegszívű emberségére édesanyám halála után még nagyobb szükségem volt. Megkönnyítette a kezdeti nehézségeket, hogy ilyen környezetben, a szakmájukat, hivatásukat szerető emberek közt lehettem. Büszkék voltak, ha munkámról hírt hallottak. Emlékszem az első, a rádió Kossuth adóján velem készített beszélgetésre. Lajos bátyám félbeszakította munkáját, és nagy Pacsirta rádiójuk mellé ülve hallgatta az interjút. Nagyon jól éreztem magam a műhelyben. Egy alkalommal ketten maradtunk. Egy idősebb hölgy érkezett, és kérte, ha lehet, sürgősen pucolják ki cserépkályhájukat, mert nagy a hideg. Lajos bátyám megértést, haladékot és kis türelmet kért. Az asszony 48. Pásztor, részlet a Göcsej térfalról, Budapest, Centenáriumi park, 1973 49. Új műtermemben 1980 körül 76 Tot, Amerigo, Tóth Imre (1909-1984) szobrász. Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd európai tanulmányutakon folytatta. Itáliában telepedett le. Nagyszabású megbízásokat kapott, világszerte rendezett kiállításokat. 63