Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Kibonatkozás – művek és utazások - Litvánia – Vilnius

50. Somogyi József szobrászművésszel Tihanyban 1980 körül 77 Picasso, Pablo (1881-1973) spanyol festő, a 20. század legnagyobb festőegyénisége. rám mutatott, nem olyan nagy munka az, mester, az inas is jó lesz, mondta. Akkor éreztem csak igazán, hogy teljes egészében beolvadtam a fazekas és kályhás műhely légkörébe. Itt volt hát az új lehetőség, az új műterem, a tér, a Géva-hegyre néző ablakok. Tavasszal a virágok illata, a hegyen szorgoskodó emberek szava, a madárének a kitárt ablakon belopakodott a műterembe. Ha a korong mellől kinéztem a szőlőskertekre, a lágy csacsi dombokra, éreztem, hogy itthon vagyok. Ez ma is így van, bár a közeli szőlőskertek helyén a közelünkben lakótelepek épültek. A korong forog, és nem születhet más, csak ami e földből terem, hordozva a hazai föld lelkét, varázsát. Ha egy fáradt nap után szótlanul sétálok a mezőn és a kanyargós szőlőhegyi horhosban, rám köszönnek. Behívnak egy pohár borra, elbeszélgetünk munkáról, a világ dolgairól. Ez a hazám, itt tudok élni, ezért tudok tenni. Ha megbecsülnek jólesik, erőt ad. M i a korszerűség, teszem fel magamnak újra meg újra a kérdést? Úgy gondolom, az értékeket nem szabad elvetni. A hagyományt nem másolni, hanem arra építve, újrafogalmazni kell. A művészet nagy stíluskorszakaiban is a hagyományból született az új. Nem létezhet, hogy mögöttünk nincs semmi, mert akkor bárhogy erőlködünk, nem is teremhet semmi, ami az embert szolgálja. A nagy életművek mind az elődök tégláira épültek. így volt ez Donatellonál, Michelangelonál, de Picassonál

77 is, a mi Medgyessynknél, vagy Borsos Miklósnál úgyszintén. A kerámiaművészetben vajon a görög formák nem élnek-e tovább? A magyar fazekasság formakincse igenis jelen van mai életünk tárgyaiban, jól vagy rosszul. Feladatunk, hogy jól építsünk a múltra, a mai ember életviteléhez alkalmazkodva. Én olyan agyagmunkák közt nőttem fel, amelyek emléke végigkísér egész életemen. Tudom, a technikai civilizáció korában a ma emberének ezek már nem ugyanazt jelentik, de formai és szellemi értéküket átmenteni kultúránkba, úgy érzem, kötelesség. Könnyű annak, aki nem is tudna mást. Nehéz annak, akit a művészetkritika el akar távolítani ettől. Én mind a kettőt megélem. 64