Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)
Kibonatkozás – művek és utazások - Litvánia – Vilnius
val elvergődtem a szövetségig, ahol már a fejüket fogták, mert 25 perc múlva indult a vilniusi vonat. Egy éppen kéznél levő teherautóval ki száguldottak velem a pályaudvarra, felsegítettek a vonatra, amely rövidesen indult a 800 kilométerre lévő Vilniusba. Ilyen hosszú úton érdekes emberek jönnek-mennek, és mások a szokások. Minden vagon végén volt egy kiszolgáló hölgy, aki 10 kopekért hozta a teát. A hálófülkés kocsiban kezdetben ketten voltunk egy fiatalemberrel. Ahogy beesteledett, újabb útitársak jöttek. Nők is, akkor tudtam meg, hogy itt nincs a másik nemnek szánt külön hálófülke. Furcsa volt, de azért valahogy megoldottuk a reggeli öltözködést. Senki sem zavartatta magát. Nyárvégi párás hajnalon nyírfaerdők, síkság, düledező és rikító színű orosz faházak, a vonaton egy-két vodkagőzös ember jelentette az élményt, amíg a vonat befutott a vilniusi pályaudvarra, ahol már várták a késve érkezett magyart. Kedvesek és vendégszeretők voltak. Egy ungvári származású főiskolai hallgató, Tamás Éva lett a tolmácsom és segítőm. A Gintaras szállóban kaptam szobát. Vilnius főterén lobogtak a nemzetek zászlói, hirdetve a nemzetközi szimpóziumot. Amikor arra mentem, jóleső érzés volt, hogy miattam lobog a nemzeti színű trikolor. A művészeti akadémia műtermeiben dolgoztunk. Én észtekkel kerültem egy műterembe. Rögtön kinyilvánították, hogy rokonok vagyunk, aztán később egy lengyel is velünk tartotta leginkább a barátságot. Bár itt mindenkit testvérré tett a művészet egyetemes nyelve. Nem volt semmi kötöttség, mindenki kedve szerint dolgozhatott. Itthon nemrég fejeztem be a harkányi domborművet és az egerszegi uszoda frízét. Az elkészült munkák élménye még elevenen élt bennem. így rögtön közel egy négyzetméteres domborműbe kezdtem. Az alapmotívum ismét egy népmese volt, de a megoldás az elkezdett korongozott elemekből, metszeteikből érdekes és új. Itt is kezdték már akkor a redukciós 63 égetést, ami később aztán nagy divat lett. Kíváncsian vártam, milyenek lesznek így a domborművek. Kevés mázat tettem csak fel, így az anyag is szépen érvényesült. Érdekes kísérlet volt, a pár agyagszoborral együtt jól hatott a nagy vilniusi kiállítócsarnokban. A litván iparművészet nagyon magas fokú, rokon a skandináv és finn kultúrával, népművészetük, faszobrászatuk kiemelkedően szép. A Szovjetunióban nem vették jó néven, ha a nemzeti kultúrát túlzottan ápolják. De mint féltett kincseket, iskolák, múzeumok raktáraiban gyűjtötték össze a népi kultúra tárgyi emlékeit. 40. Csiga a zalaegerszegi uszoda frízéről, 1971 63 Az oxigén elvonása következtében a füstgázok (vagy gázok) hatására újra fémes állapotba kerülnek a mázban lévő fémoxidok, fémes, irizáló hatásúakká válnak. 57
