Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)
Kibonatkozás – művek és utazások
taxit. Itt volt a műterme, és itt lett a szállásunk. Ebben a gyönyörű, késő reneszánsz épületben. A palota nagy kapuját benyitva csodálatos belső udvarba jutottunk. Körben oszlopos folyosók, loggiasor. Nagy spirálban vezetett fel a lépcső az emeletekre, a falakon a régmúltban elhelyezett fáklyatartók. Ahogy mentünk felfelé a műterembe, a 16. század hangulata csapott meg bennünket. Felértünk. Egy ajtót benyitva elénk tárult Béla bátyám birodalma. Téglapadlós, kazettás mennyezetű, nagy műteremből nyíltak a kisebb helyiségek. Az egyikük lett a hálószobánk. A nagy helyiségben a falak mellett mindenütt képek, köztük régi festmények. A fal mellett régi bútorok, az egyiken egy kis hordó csappal, „Lacrima Christi" felirattal. Ebből aztán, ha útnak indultunk, egy-egy „könnycseppet" megittunk. A via Belle Artira a hatalmas, mérmüves ablakokon keresztül láttunk ki. A hely, az utca a régi Itáliát idézte. A lelkem otthon érezte magát. Izgalmas kíváncsiság és öröm gyötört: végre látni, érezni a nagy művészetet, azt a kultúrát, amit ez a nép adott a világnak. Egy hónapig laktunk itt. Öreg festő barátunk meghívott a Via Fondazzán levő kis reneszánsz házukba is. Kedves felesége, Eduárda fogadott bennünket. О a bolognai egyetemen tanított. Négy gyermekük kiválóan beszélt magyarul. Leanderek, virágok, kút a belső udvarban, a falakon Caravaggio 52 képek. A ház az óvárosban, lenyűgözően szép helyen volt. Egyedül Eduarda szakácsművészete nem nyűgözött le, de ez a legkevesebb. A kedvessége mindent pótolt, még akkor is, ha számomra ismeretlen ételei inkább kifelé akartak jönni, mint befelé. Akkoriban az olasz ételek egy magyarnak még teljesen idegenek voltak. A pizzát sem igen szerettem. Ma már majdhogynem „nemzeti" eledelünk. Béla bátyám három-négy napig istápolt bennünket, mutogatta Bologna érdekességeit. Aztán itt hagyta a Palazzo Bentivoglio kulcsait, mondván, ha elmegyünk, dobjuk be a Via Fondazza-i lakás levélszekrényébe, majd elutazott Svájcba, miénk lett minden. Mi pedig izgatottan utazgattunk a bolognai pályaudvarról naponta Itália legszebb városaiba. Sikerült elhoznom egy nagyobb kerámiaszobromat, honorálandó a vendéglátást. Nem fogadta el csak „úgy", mondván, a hazai száz dollár ellátmányunk nem sok. így kaptunk egy kis kiegészítést. Gondtalanabbul utazgathattunk. Az élmények zuhatagában éltünk, Umbria, „ n , .., ,,. , , , ° j t=> •> ÍZ Caravaggio, eredetileg Michelangelo Toszkana, Lombardia; a szép városok, Firenze és Róma; Donatello, Merisiv.Amerighi (1573-1610) kalanЛ г- i i i , i »г, ,,, • , , ...л,..., i dos életű festő, az olasz barokk festéMichelangelo es az etruszk művészet emiekei izgalommal töltöttek ., . ' . ,,,„.,.,„ ° ° szét egyik első kiemelkedő tehetségű el, és fáradhatatlan energiát adtak a nagy forróságban is. alakja. 53
