Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Kibonatkozás – művek és utazások

Ezek a munkák megfelelő anyagi hátteret is biztosítottak számomra, így nem kellett az iparművészeti boltokba „tömegcikkeket" gyártanom, amitől különben is irtóztam, s nem is voltam rá képes. Bár az ilyen munkákból abban az időben többen jól éltek. Én ehhez soha nem értettem. Ha volt pénzünk, hónapokig a magam örömére dolgoztam, és eszem ágában sem volt eladni valamit azért, hogy még több pénzünk legyen. Lehet, ez nagy hiba volt. Akkor meg lehetett volna alapozni anyagi jólétünket, további életünket. Építeni egy saját, nagy műteremházat kiállítótérrel. Most szenvedek a kevés hely miatt, szeretném tágasabb környezetben látni munkáimat. 37. Az uszoda fríze, 1971, részlet 51 Neves nemzetközi kerámia kiállítás Észak-Olaszországban. Faenzaa 14-15. századi majolika készítményeiről híres város, nevéből származik az ónmázas cserép fajansz elnevezése. J4.özben olaszországi levelezésem tovább folyt. Béla bátyám, a festőművész várt bennünket Bolognában. 1971-ben másodszor voltak munkáim a faenzai biennalen.

51 Miután két kisgyermekünket a kedves, többgyermekes, idősebb házaspár, Winkelbauer Gézáék gondjaira bíztuk, gondolhattunk arra, hogy útra kelünk Itáliába. Autónk nem volt. Egy hónapra szóló jegyet, ún. cirkularét vettünk, és szívszorongva szálltunk fel a Keletiben az Adria Expressre. Találkozni Kisfaludy Dala Béla festővel. Találkozni, és megcsodálni Michelangelói, Raffaellot, a faenzai biennalen újra látni kerámiáimat. A vonat egész éjszaka robogott velünk, fáradtak nem voltunk, de izgatottak igen. Este tizenegykor megálltunk Velencében a Santa Lucia pályaudvaron. Tenger, leander, illat, esti szellő, zene, ezernyi lampion, sétáló forgatag fogadott bennünket, ahogy kiléptünk a pályaudvar előtti térre. Itt találkoztunk először Itáliával. Felejthetetlen pillanat volt. Fél óra múlva tovább indult a vonat, és éjjel fél kettőkor befutott a bolognai pályaudvarra. Vittorio de Sica neorealista filmjei jutottak eszembe, a nyüzsgő éjszakai életet, a parkban alvó embereket látva, és a sárga taxit, amibe beültünk, alig üres zsebbel. Via Belle Arti nyolc, mondtam, és a kocsi elindult. Megérkeztünk a Palazzo Bentivoglio elé. Béla bácsi ott állt a ház előtt. Kedves, bohókás, idősebb úr fogadott bennünket. A zsebébe nyúlt, és kifizette a 52