Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Kibonatkozás – művek és utazások

már mint egerszegi művész, és a mester egykori növendéke, én is ott ültem az ünnepi asztalnál. A koccintás alkalmával poharát felemelve felém fordult, és azt mondta: „Ma a műteremben járván láttam valami eredetit, egyénit és újat. Sok sikert. Ha megengeded, kollégámnak szólítlak. Szervusz." A szívem lüktetett, a szemembe könny szökött. Óh, kedves mesterem, mit érnek a papírok? A Te szavaid jelentették akkor nekem a legszebb, legjobb diplomát. Sokáig nem tudtam visszategezni. Ekkor elindultam utamra a sors, a gondviselés és az akaraterőm által. Mert bizony mindegyikre szükség van e pályán. Egy szép nyári este tihanyi kertjében jártam, már túl volt a nyolcvanon, amikor megjegyezte: már te is idős mester vagy. De ne menjünk a dolgok elébe, sok minden történt még addig. A harkányi domborművek plasztikusak, egyszerűek voltak, hagytam érvényesülni a korongolt formákat. Lehet, hogy sokszor túlzottan érintetlenül is. Legnagyobb gondom a színnel volt. Milyen legyen a samottból égetett relief? Itt, a tervezésnél vettem igazán hasznát kályhagyári tapasztalataimnak, hiszen az épületkerámia gyártásánál kidolgozott masszát alkalmaztam, ami a mai napig jól bevált. (A legnagyobb baj az volt, hogy első kemencémben még nem tudtam magas hőfokon égetni, ezért nem tudtam fagyálló kerámiát készíteni.) Matt zöld színt és kék hátteret alkalmaztam. A szövegtáblák terrakották maradtak. Több mint fél év alatt minden elkészült. A dombormüveket kőfalra kellett rakni. A főalak, az ördög szobra a fal előtt, a konzolon ülve indította a képsort. A gall kakason is használt krómvörös mázzal készült. Az egyszerű, erőteljes figurán, úgy hiszem, a máz még jobban kihangsúlyozta a formákat. A történet szerint az ördög dobbantott, és mérgében leugrott a hegycsúcsról. Ahol befúródott a földbe, ott fakadt fel a harkányi büdös víz. Nem lehetett hát vézna, erőtlen. Hogy a nagy felületet beépíthessük, csapat kellett, legalább két jó mesterember. Meg is találtam őket, volt kályhagyári munkatársaimat Lovonyák Adorján és Fülöp Emil személyében, akiknél a kőműves mesterség élethivatás. Sajnos Emil már nem él. Most tudtam meg 34. Műtermemben: készül a baranyai népmese dombormű, 1970 49