Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Útkeresés

30. A Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalat számára elsőként tervezett zöldmázas kályhacsempéim, 1963 (a Göcseji Múzeum tulajdona) 44 Vályi Péter (1919-1973) vegyészmérnök, miniszter, miniszterelnök-helyettes. 45 Jómódú patikus hegyi hajléka a 20. század elejéről. mai megjelent Vass Antal belsőépítész, volt főiskolai tanár, aki a kőbányai vásárváros pavilonjának burkolatát tervezte. Addig bíztatott, amíg elvállaltam húszezer darab csonka gúla alakú külső idom gyártását. Tekintélyes jövedelmet hozott a cégnek. Újítási díjként én is nagy összeget, nyolcezer forintot kaptam. Egy másik érdekesség, amit már elfelejtettek. A Zsolnay-gyárból sok selejttörmelék került hozzánk. (Akkoriban a pécsi gyár szigetelőanyagokat gyártott.) A törmeléket szétzúztuk darásra, szóda és tufa hozzáadásával lapokat sajtoltunk belőle és 1120 °C-on égetve fagyálló lapokat készítettünk. Ezzel akkoriban lakótelepi házak homlokzatait burkolták, például az ún. „pizsamaházakét" Pécsett. Sok új csempét terveztem, amit legalább húsz évig gyártottak kályhacsempeként és fűtőtest burkolatként. Nagy újító és valóságos menedzser volt a vállalatnál Siposs Ernő főkönyvelő, a híres egerszegi kőfaragó, Siposs Dezső fia. Mindenütt szószóló, ügyes, lokálpatrióta polgár. Mindent elintézett, ha kellett, ésszel vagy pénzzel, nem tudom. Ma azt mondanánk, hogy jól lobbyzott. A kályhaüzem akkori fejlődésében nagy szerepe volt. Az igazgatók jöttek-mentek. Kineveztek a vállalat élére felsőrész-készítőt, kőbányászt, villanyszerelőt, hazatért zsidó embert. Egyszerű, jóindulatú emberek voltak, de nem a szakmát képviselték. Én a gyakorlatban próbáltam tenni valamit. A gyárnak több mint nyolcvan ipari tanulója volt, édesapám a szakismeretet tanította, én elvállaltam a szakrajz és anyagismeret oktatását. Később bántam, mert semmire sem maradt időm. 1963-ban nagy örömünkre megszületett Tamás fiam. Apám újra nősült, kedves özvegyasszonyt vett feleségül, akivel jól megértettük egymást, családtag lett. 1968-ban Vályi Péter

44 pénzügyminiszter bevezette az új gazdasági mechanizmust. Változásokat szeretett volna a magyar gazdasági életben, ezért nagyobb teret engedett az önálló kezdeményezéseknek. Létrehoztunk egy műhelyt, amelyik csak egyedi gyártással foglalkozott. Faliképeket, díszburkolatokat készítettünk az épülő szállodáknak. (Budapest Szálló, Annabella stb.) Ezek jól megfizetett munkák voltak. Zalaegerszegen a Becsali-hegy lejtőjén ekkor épült a pártszálló a volt Mándi

45 villából, ahova kandallót, díszburkolatot terveztem. Elsőként a pénzügyminiszter és helyettese szállt meg e helyen. Másnap felkereste az üzemet, és az én kis „műtermembe" is bejött az akkori igazgatómmal. Beszélgetés közben rákérdezett a fizetésem46