Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Tanulóévek

tása károsan befolyásolta az egyszerű mesterek tiszta, romlatlan for­mavilágát. 1956 szeptemberében csak külön engedéllyel lehetett a ha­társávban közlekedni. Azzal bármerre utazhattunk, kerékpárral jártuk a vidéket. Felmentünk a veleméri Árpád-kori templomhoz is, meg­nézni Aquila János 35 freskóit. Sok diapozitívot és rajzot késztettünk fazekasokról, műhelyekről, kemencékről. Akkor még nem is gondol­tam arra, hogy a későbbiekben visszatérek ide, és mily fontos lesz ez számomra. Szeptember végén mentünk vissza Pestre. A főiskolán megkez­dődött a munka, de már valahogy nem volt akkora feszültség. A marxizmust lazábban kezelték, pedig korábban, ha valaki nem vette komolyan, életpályákat vágott ketté. Elérkezett október 22-e, sok em­ber színeváltozása. A korábbi zászlóvivők bejelentették, hogy Sztálin gazember volt. Estére meghívót kaptunk egy megbeszélésre, a Kép­zőművészeti Főiskolára. A téma a másnapi felvonulás, a lengyel ese­mények melletti rokonszenvtüntetés volt, ami 23-án sokáig kétséges­nek tűnt. Végül engedélyt kaptunk. Kora délután elindult a főiskola menete, hogy csatlakozzon a többiekhez a Március 15. téren. A buda­keszi remízhez érve az ottani dolgozók kihoztak két villamos szerel­vényt. Csak nem megyünk gyalog! - mondták. így gurultunk le a Március 15. térig. Zászlókkal, transzparensekkel, lelkendezve. Sza­valatok, beszéd után a nagyra nőtt tömeg a Kossuth Lajos utcán, a Bajcsi-Zsilinszky utcán a Bem szobor felé vette útját. Az erkélyekről lelógó zászlókból kivágták a címereket. Idős emberek csatlakoztak hozzánk, diákokhoz, könnyes szemmel. A Bem szobornál Sinkovits Imre 36 szavalt, aztán irány a parlament. A téren óriásira duzzadt a tö­meg, és a reformer miniszterelnököt, Nagy Imrét kérték az erkélyre. Ő késett, közben este lett, és fáklyatengerként égő újságokkal várta a nép. Végül megérkezett, röviden beszélt a tömeghez. Mire szétoszlot­tunk, a rádió székházánál már ropogtak a fegyverek. Valakit golyó ta­lált. Nemzeti színű zászlóval takarták le. Elkezdődött a reményteljes, mégis elszigetelt, kilátástalan küzdelem. E nép, mint annyiszor, most is magára maradt. A művelt Nyugat szép szavakkal bíztatott, és meg­szánt bennünket. Menedéket is adott a hontalan magyarnak. November előtt, egy csendesebb napon Berzsenyi Ferenccel, egerszegi volt gimnazista osztálytársammal nekiindultunk hazafelé. Két nap múlva, nagy kerülővel értünk Zalaegerszegre. Utunkon mindenütt segítőkész emberekkel találkoztunk. Felejthetetlen, ahogy 35 Aquila János (14. sz. 2. fele) festő. Falképei nyugat-magyarországi temp­lomokban maradtak fenn. A veleméri templom bibliai jeleneteit 1378-ban fes­tette, az egyik alakban önmagát is megö­rökítette. 36 Sinkovits Imre (1928-2001) szín­művész. A Színház és Filmművészeti Főiskolát 1947-1951 között végezte. A József Attila Színház és a Nemzeti Szín­ház tagja volt. Számos díjat, elismerést kapott, köztük 1966-ban Kossuth-díjat, 1996-ban Magyar Örökség díjat. 35

Next

/
Thumbnails
Contents