Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Tanulóévek

tása károsan befolyásolta az egyszerű mesterek tiszta, romlatlan formavilágát. 1956 szeptemberében csak külön engedéllyel lehetett a határsávban közlekedni. Azzal bármerre utazhattunk, kerékpárral jártuk a vidéket. Felmentünk a veleméri Árpád-kori templomhoz is, megnézni Aquila János

35 freskóit. Sok diapozitívot és rajzot késztettünk fazekasokról, műhelyekről, kemencékről. Akkor még nem is gondoltam arra, hogy a későbbiekben visszatérek ide, és mily fontos lesz ez számomra. Szeptember végén mentünk vissza Pestre. A főiskolán megkezdődött a munka, de már valahogy nem volt akkora feszültség. A marxizmust lazábban kezelték, pedig korábban, ha valaki nem vette komolyan, életpályákat vágott ketté. Elérkezett október 22-e, sok ember színeváltozása. A korábbi zászlóvivők bejelentették, hogy Sztálin gazember volt. Estére meghívót kaptunk egy megbeszélésre, a Képzőművészeti Főiskolára. A téma a másnapi felvonulás, a lengyel események melletti rokonszenvtüntetés volt, ami 23-án sokáig kétségesnek tűnt. Végül engedélyt kaptunk. Kora délután elindult a főiskola menete, hogy csatlakozzon a többiekhez a Március 15. téren. A budakeszi remízhez érve az ottani dolgozók kihoztak két villamos szerelvényt. Csak nem megyünk gyalog! - mondták. így gurultunk le a Március 15. térig. Zászlókkal, transzparensekkel, lelkendezve. Szavalatok, beszéd után a nagyra nőtt tömeg a Kossuth Lajos utcán, a Bajcsi-Zsilinszky utcán a Bem szobor felé vette útját. Az erkélyekről lelógó zászlókból kivágták a címereket. Idős emberek csatlakoztak hozzánk, diákokhoz, könnyes szemmel. A Bem szobornál Sinkovits Imre

36 szavalt, aztán irány a parlament. A téren óriásira duzzadt a tömeg, és a reformer miniszterelnököt, Nagy Imrét kérték az erkélyre. Ő késett, közben este lett, és fáklyatengerként égő újságokkal várta a nép. Végül megérkezett, röviden beszélt a tömeghez. Mire szétoszlottunk, a rádió székházánál már ropogtak a fegyverek. Valakit golyó talált. Nemzeti színű zászlóval takarták le. Elkezdődött a reményteljes, mégis elszigetelt, kilátástalan küzdelem. E nép, mint annyiszor, most is magára maradt. A művelt Nyugat szép szavakkal bíztatott, és megszánt bennünket. Menedéket is adott a hontalan magyarnak. November előtt, egy csendesebb napon Berzsenyi Ferenccel, egerszegi volt gimnazista osztálytársammal nekiindultunk hazafelé. Két nap múlva, nagy kerülővel értünk Zalaegerszegre. Utunkon mindenütt segítőkész emberekkel találkoztunk. Felejthetetlen, ahogy 35 Aquila János (14. sz. 2. fele) festő. Falképei nyugat-magyarországi templomokban maradtak fenn. A veleméri templom bibliai jeleneteit 1378-ban festette, az egyik alakban önmagát is megörökítette. 36 Sinkovits Imre (1928-2001) színművész. A Színház és Filmművészeti Főiskolát 1947-1951 között végezte. A József Attila Színház és a Nemzeti Színház tagja volt. Számos díjat, elismerést kapott, köztük 1966-ban Kossuth-díjat, 1996-ban Magyar Örökség díjat. 35