Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)
Tanulóévek
24. Gádor tanár úr otthonában, 1950 körül 33 Végvári Gyula (1935-) Munkácsydíjas keramikusművész. 1958-tól a Hódmezővásárhelyi Majolika Gyár tervezője volt. 1974-től tanított a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában. 34 Duma György (1912-2001) 19311936 között a Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanítványaként rajztanári diplomát, majd a Fővárosi Iparrajz Iskolában keramikus mesterlevelet szerzett. 1949-től az Iparművészeti Főiskola tanára, vezette a főiskolai kutatólaboratóriumot. Több száz elméleti írása jelent meg. építette a fémet, üveget. A későbbiekben a porcelánt és az acélt együtt alkalmazta plasztikáiban. Nagy segítségére volt a pécsi Zsolnay-gyár, ahol sokat dolgozott. A főiskolát egy évvel előbb otthagyta, mint végeztem, de utána is sokszor meglátogattam. Egy alkalommal könnyes szemmel búcsúzott. Ereztem, nem látom többé. Halála után Máriától szép könyveket kaptam, néhányat a Magyar Iparművészet régi számai közül, és sok kerámiamázat. A siklósi várban nagy gyűjtemény maradt örökül az utókorra Gádor István életművéből. Isten áldja, neki is sokat köszönhetek. Akkoriban a kerámia és porcelán szak külön működött, mi az alagsorban dolgoztunk, porcelánosok pedig az emeleti helységekben. A szakoktatónk, a műhelyfőnökünk egy kitűnő mesterember, Obrotka József volt, egyúttal kitűnő korongos is, aki a növendékek által megrajzolt formákat megkorongozta, amiből aztán szobrok készültek, vagy megmaradtak használati tárgyaknak. Nem volt kötelező megtanulni korongozni, aki azonban megtanult, vagy tudott, azt nagyra becsülték. Én már jól kezdtem, hiszen a családi műhelyben próbálkoztam. így aztán a szaki bácsitól bérmunkát is kaptunk. Engem és egy karcagi barátomat, évfolyamtársamat, Végvári Gyuszit 33 ajánlotta a pesti műhelyekbe segítségnek. Elég jól kerestünk esténként, sokszor hatvan forintot, ami akkor igen jó pénzt jelentett. A porcelánosok szakoktatója Bucsincsák bácsi volt. A porcelángyártás avatott mestere, alkimistája. Suttogták róla, hogy ipari kém volt. Külön órákon avatott be bennünket a szakma, többek közt a mázkészítés rejtelmeibe. A huncut mosolyú kis ember örült, ha az érdeklődőt beavathatta, ugyanakkor a szakmai titkokat hét pecsét alatt őrizte az idegenek elől. Ez az embertípus már nem létezik. Technológia tanárunk Duma György, 34 kissé tartózkodóbb, de akit megkedvelt, azzal közvetlen és barátságos volt. Úgy látszott, értékeli az én családi örökségemet, sokszor hívott segítségül kutatásaihoz, munkáihoz. Emlékszem nagy melegben segítettem ásni a római parton, ókori kemencék maradványai után kutatva. Más alkalommal egy készülő kiadványához Végvári Gyuszival az őrségi fazekas kemencéket mértük fel. Ez a gyűjtőút nagy tanulsággal szolgált, hiszen akkor még javában dolgoztak a fazekas családok Gödörházán, Magyarszombatfán, Veleméren. Szép, ősi formájú edények készültek, annak ellenére, hogy a magyarszombatfai kerámiaüzem már működött, munkát adva az ott élőknek. Ám a „díszműáru kerámia" gyár34
