Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Tanulóévek

A z Iparművészeti Főiskola 1953-ban felvételt hirdetett. Az iskolámban nem voltam jó „káder" és jó tanuló sem, így nem is javasoltak volna. A Cserépkályhagyártó Vállalatnál azonban szakmunkás voltam, ez jó ajánlólevél volt a főiskolai felvételihez. Becsomagoltam hát három kis agyagszobromat a Simon József asztalos nagybátyám által készített háromrekeszes ládikába. A szobrok: lovas János vitéz, pihenő paraszt és Lenin fej. Mellékeltem egy kézzel írt levelet, kértem, ha alkalmasnak találnak a felvételire, értesítsenek annak időpontjáról. Remegve vártam, vajon jön-e a levél. Jött! Elutaztam Budapestre, álmaim iskolájába felvételizni. Az álom nemcsak az enyém volt, hanem édesapámé is, aki talán most vélte megtestesülni bennem régvolt vágyait. Sokan voltunk a felvételin, sok jó káder is eljött. Én csak mosolyogtam magamban, mert nem gondolhatták, hogy egy „kiskapitalista" fia van itt. Mint már említettem, teljesen autodidakta voltam, csak könyvekből nézegettem műveket, próbálkoztam portrékkal, egyebekkel. Valamelyik római császár fejét kellett lerajzolni gipszről, és egy részletet megmintázni Michelangelo Dávidjának fejéről. Sokan, akik művészeti gimnáziumi előképzettséggel rendelkeztek, nagy ügyességgel oldották meg a feladatot. Én csak kínlódtam, de elkészült, s különösen a Dávid fej részlete jó erőteljesre sikerült. Vártam, de nem sokat reméltem, olyan sokan voltunk. A Főiskolán akkoriban nagy mesterek álltak a tanszékek élén. Ferenczy Noémi

28 a textil, Gádor István a kerámia, Kaesz Gyula

29 a belsőépítész tanszéken. De nem utolsó sorban Borsos Miklós, aki akkor alapította a díszítőszobrász tanszéket, ahova még a kerámia, ötövös és a porcelán szak tartozott. Ide jelentkeztem én is. A felvételi bizottságban ült Borsos Miklós, aki azt mondta: felveszem magát. Szállása, lakása van-e Pesten? Mondtam, senkim sincs, akinél lakhatnék. így diákszállót is kaptam. Neki köszönhetem a felvételem, mert mindenki csodálkozására semmilyen hivatalos papírom a gimnáziumomtól nem volt. Nem is kellett, hiszen én intéztem mindent. Hazajöttem és bementem az iskolámba, ámulatukra felvételi papírommal, és kértem pótlólag a jelentkezéshez szükséges iratokat. Az iskola akkori igazgatója, Kovács József nagyon jóindulatú volt, minden káderlapot a legjobban állított ki, és nem volt már akadálya főiskolai tanulmányaim elkezdésének. Később tudtam meg azt, hogy Borsos Miklós

30 a „faragatlan" embereket szerette. Ilyen voltam én is, a romlatlan őserő, akit még le22. A főiskola szobrászműterme 1954-ben. Mellettem Kopcsányi Ottó ötvösművész. 28 Ferenczy Noémi (1890-1957) Ferenczy Károly leánya, festő, gobelinmüvész. Tanulmányútjain, múzeumokban képezte magát. Párizsban sajátított el a gobelinszövés technikáját. Új művészi formákat alakított ki, nemzetközi hírű, jelentős alkotóvá vált. 29 Kaesz Gyula (1897-1967) építész, belsőépítész, bútortervező, Munkácsy és Kossuth díjas művész. 1919-1952 között az Iparművészeti Iskola, ill. Főiskola tanára, majd 1953-1958 között igazgatója. 1962-ben jelentette meg az Ismerjük meg a bútorstílusokat című munkáját. 30 Borsos Miklós (1906-1990) szobrászművész. Autodidakta módon hazai és külföldi tanulmányutakon alakította ki sajátos művészi arculatát. Bár festőnek indult, több műfajban alkotott maradandót. Rajzokat, szobrokat, vörösréz domborításokat, érmeket készített. Hosszabb ideig élt Győrben. 1940-1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára. Számos kitüntetés - 1957-ben Kossuthdíj -birtokosa. Egykori győri lakóházában gyűjteményes kiállítása látható. 31