Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Tanulóévek

de maradtunk abszolút „magyarnak". Szigeti Gusztáv némettanárunk kedves, jó ember volt. Rövidesen kötelezőként bevezették az oroszt, így hamarosan vége lett a korábbi német nyelvoktatásnak. Minden félbe maradt. Ezt fájlalom legjobban ma is. Szeretettel emlékszem Kóbor Vilmos ábrázológeometria-tanáromra, aki nagyműveltségű ember volt. Órán sokszor beszélgettünk kultúrákról, a technika fejlődéséről. A Kékessy tanárházaspár állt talán legközelebb hozzám, mert szerették és nagyra becsülték a népművészetet és a művészeteket. Megértették törekvésemet. Sok jó tanár volt akkor gimnáziumunkban. Ostoros Károly szigorú, de barátságos, a diákok nyelvén értő és megértő ember igen jó és eredményes sportéletet teremtett. Bizonyság erre, hogy számos élsportolót indított útjára. Például Rozsnyói Sándor atlétát, aki később Európa bajnok és egyben világrekorder lett háromezer méteres akadályfutásban, az 1956-os melbourni olimpián második helyezést ért el. Jakabfy Sándor kiváló atléta, Szőcs János jeles első osztályú labdarúgó lett. Labdarúgó csapatunk másodikként végzett a középiskolai bajnokságban. Én szerettem focizni, de csak bámultam ezeket a sportban tehetséges srácokat. . Osztályunk focicsapata 1952-ben Szekeres Ferenc kiváló ember, zenetanár, később a budapesti madrigálkórus karnagya lett. Móra János magyartanárom emléke is bennem él. Az iskolámra, a pedellus Jakabfy bácsira, iskolatársaimra, Pusztai Árpira, Merkly Pistára, Kovács Lacira meleg szívvel emlékszem. A közös szőlőhegyi kirándulások apám pincéjéhez felejthetetlen élményeim. A nagyobb, a nehezebb, az élet iskolája előtt álltam, és milyen sorsfordító, embert próbákra tevő években. A családi fészek, felmenőim hagyatéka, amit tovább építhettem volna, ahol tovább élhettem volna, a „vörös" időszak martaléka lett. Kezdtük hát újra a túlélést más módján. Beálltam inasnak, vagy helyesebben átképzősnek volt cserépkályha üzemünkbe, és közben gyúrtam agyagszobraimat. Később műhelyi szakmunkás lettem apám és Gábor bátyám mellett. Hasznos időszak volt, mert sokat tanultam a mesterségben. Voltam formázó, gipszöntő, kemencerakó és egyebek. Az igazgatónk, egy kőbányász, egyszerű, rendes ember volt, Katarzsinszky János, támogatott. 30