Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Szűlői ház, gyermekévek

Levelében írta nekem: „Sajnos ez a magyar már eltűnt, ezeket vitték, meneteltek gyerekkoromban az első 1914-es háborúba. Aztán csak menni láttuk őket jönni keveset." G 'saládunk minden vasárnap nagyapai szőlőbirtokunkra a Becsa li-hegyre ment. A férfiak, édesapámék kártyáztak, mi gyerekek a fű ben játszottunk, labdáztunk. Édesanyámék az asszonyokkal beszél gettek az öreg körtefa alatt megterített asztalnál. Egy kőasztalon a tölcséres gramofont tekergették, mi elámulva hallgattuk fátyolos hangját. Összejött minden hét végén az egész rokonság, az unokatestvérek együtt játszottak. De kár, hogy ma nem is igen ismerik egymást. Hová lettek a családi kötelékek? Az örök rohanásban nincs időnk egymásra, pedig minden találkozás nagyon fontos, egyszeri és megismételhetetlen. 1942 nyarán, egy hétvégi vasárnapon gondtalanul játszadoztunk a szőlőhegyen, amikor jött Regina néni a hírrel, hogy meghalt nagyapám. A nap már nem világított annyira, a virágok mintha lehajtották volna fejüket. Szomorúan ballagtunk haza. Igen, a mesterember elment, örökre. A szívemben és a lelkemben tovább él. J4óilön szólok nagybátyáimról, Lajosról és Gáborról, akik szintén az agyagiparban dolgoztak. Németh Lajos Ferenc fazekasmester háza és műhelye az Apponyi utca 2l-es számú házban, közvetlenül mellettünk állott, kerítés sem volt a két ház között. Teljes testvéri barátságban élt egymás mellett a két család. Nagyon sok időt töltöttem ott. Figyeltem a korongon készülő nagy hasú korsókat, amelyeket ügyes kézzel fia, Lali unokabátyám díszített, aki kiváló korongos volt. Mellette mindig dolgozott a műhelyben egy-egy legény. Nemrégiben érdekes élményben volt részem. Egy Muraszombat melletti faluban jártam, felfigyeltem Baumann Ferenc fazekasmester táblájára. Bementem, beszélgettünk, közben felültem a korongra. Látta, hogy értően rugdosom. Mondtam, Zalaegerszegről jövök, én is ilyesmivel foglalkozom. Egy pillanatra elment, és visszatért egy mun12. Társaság a Becsali-hegyen, a kalapos úr balról nagyapám, mellette én állok, 1938 körül (a Göcseji Múzeum tulajdona) 17