Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Szűlői ház, gyermekévek

Levelében írta nekem: „Sajnos ez a magyar már eltűnt, ezeket vitték, meneteltek gyerekkoromban az első 1914-es háborúba. Aztán csak menni láttuk őket jönni keveset." G 'saládunk minden vasárnap nagyapai szőlőbirtokunkra a Becsa li-hegyre ment. A férfiak, édesapámék kártyáztak, mi gyerekek a fű ben játszottunk, labdáztunk. Édesanyámék az asszonyokkal beszél gettek az öreg körtefa alatt megterített asz­talnál. Egy kőasztalon a tölcséres gramofont tekergették, mi elámulva hallgattuk fátyolos hangját. Összejött minden hét végén az egész rokonság, az unokatestvérek együtt játszot­tak. De kár, hogy ma nem is igen ismerik egymást. Hová lettek a családi kötelékek? Az örök rohanásban nincs időnk egymásra, pedig minden találkozás nagyon fontos, egyszeri és megismételhetetlen. 1942 nyarán, egy hétvégi vasárnapon gond­talanul játszadoztunk a szőlőhegyen, amikor jött Regina néni a hírrel, hogy meghalt nagyapám. A nap már nem világított annyira, a virágok mintha lehajtották volna fejüket. Szomo­rúan ballagtunk haza. Igen, a mesterember elment, örökre. A szívem­ben és a lelkemben tovább él. J4óilön szólok nagybátyáimról, Lajosról és Gáborról, akik szin­tén az agyagiparban dolgoztak. Németh Lajos Ferenc fazekasmes­ter háza és műhelye az Apponyi utca 2l-es számú házban, közvet­lenül mellettünk állott, kerítés sem volt a két ház között. Teljes test­véri barátságban élt egymás mellett a két család. Nagyon sok időt töltöttem ott. Figyeltem a korongon készülő nagy hasú korsókat, amelyeket ügyes kézzel fia, Lali unokabátyám díszített, aki kiváló korongos volt. Mellette mindig dolgozott a műhelyben egy-egy le­gény. Nemrégiben érdekes élményben volt részem. Egy Muraszombat melletti faluban jártam, felfigyeltem Baumann Ferenc fazekasmester táblájára. Bementem, beszélgettünk, közben felültem a korongra. Lát­ta, hogy értően rugdosom. Mondtam, Zalaegerszegről jövök, én is ilyesmivel foglalkozom. Egy pillanatra elment, és visszatért egy mun­12. Társaság a Becsali-hegyen, a ka­lapos úr balról nagyapám, mellette én állok, 1938 körül (a Göcseji Múzeum tulajdona) 17

Next

/
Thumbnails
Contents