Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)
Szűlői ház, gyermekévek
13. Lajos bátyám, 1961 (színes mázas kerámia, 52 cm) kakönyvvel 1941-ből, beírva Németh Lajos Ferenc munkaadó, fazekasmester. Megöleltük egymást. Lajos bátyám egyszerűsége, találó megjegyzései, humora mindig megfogott. Jó volt ott lenni, figyelni, ahogy az agyagkupacot mezítláb tapossák, ahogy formálódik az agyag a lábak alatt; ahogy a fazekaskemence árkában ropog a tűz. A vásárokra való készülődés külön élményt jelentett. Felesége, Ilonka néni ment a vásárokra. Nélküle nem múlt el piac. Tökös-mákos és túrós rétesei, jó szíve felejthetetlenek. Fiúk, Tibor unokaöcsém igazi játszópajtásom volt. Erzsi húgára, Laci bátyjára és Lalira, a jó mesterlegényre, szeretettel emlékszem. Ifjú Németh Gábor nagybátyám, apám legidősebb testvére szintén kályhásmester volt, szikár, csontos, megfontolt, száraz ember. Megjárta az első világháború frontjait. Agglegény maradt és apám társa életközösségben, osztatlan vagyonközösségben, velünk lakott késői házasságáig. Egy időben, amint említettem, a kanizsai lerakatot vezette. Ahogy emlékszem, a csempék mázolását és az égetést is általában ő végezte. A Németh Gábor és Fiai cég egyik oszlopa volt. Lakóházunk utcai frontján Németh Sándor - legfiatalabb nagybátyám - angol úri szabósága volt. Sokat játszott velem, és el-elvitt egyegy erdei kirándulásra, ahol aztán együtt kergettük a manókat. Húga, Manci néni, nagyapámmal együtt lakott mellettünk. Édesanyámmal nagyjából egyidősek voltak, így jól megértették egymást. A ház mindenkori lakói voltak a nőtlen segédek, inasok, kocsisok. Sokan megfordultak nálunk, és dolgoztak az ország más vidékeiről 14. Németh Gábor nagyapám (18641942) és felnőtt gyermekei 1930 körül Alinak (balról): Gábor, József, Sándor, István, édesapám János (1898-1972); ülnek Erzsébet, nagyanyám, nagyapám, Mária és Lajos. 18