Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Kostyál László: Németh János művészetéről

81. Életfa (Ádám és Éva) I., 1980 körül (agyagmázas samott, 54,5 cm, a Göcseji Múzeum tulajdona) kuporog: hosszú hajú, bajuszos-szakállas, magas sarkú csizmát viselő fiú és hosszú hajú, csizmás lány. Az első emberpárt Isten adta egymásnak és kötötte össze, ezért ülnek az életfa mellett, hisz kapcsolatuk egy életre szól. A modern kor emberpárját a szórakozás igénye és a vágy rendeli egymás mellé, kapcsolatuk csak addig tart, amíg lejár a lemez. Az első emberpár ruhátlansága és maga a fa az időtlenséget tükrözi, a mainak öltözete és életfa-pótló zeneszerszáma kor- és nemzedék-függő, azaz mulandó. A két tányéron két értékrend, két világ néz egymással szembe. Ha azonban mélyebbre ásva a következő jelentésréteget vizsgáljuk, már nem az antagonisztikus szembenállást látjuk, hanem egy folyamat első és utolsó állomását, a génjeiben determinált módon összetartozó férfi-nő kapcsolat ábrázolásának - kvázi - első és utolsó állomását. Ádám és Éva, valamint a modern hippi-pár között azonban ott sejthető minden kor misztikus vagy mesés emberpárja Izisztől és Ozirisztől kezdve Orfeuszon és Euridikén, Daphniszon és Chloén, Antoniuson és Kleopátrán, Lanceloton és Guinevrán keresztül Rómeóig és Júliáig, vagy Dantéig és Beatricéig. Birodalmak születnek és pusztulnak el, kultúrák követik egymást, önmagukat egyedül üdvözítőnek hirdető civilizációk alakulnak ki és tűnnek el a történelem süllyesztőjében, de a férfi és a nő összetartozása és egymásra utaltsága nem változik, mert az emberi életet - ezért az életfa - ez az összetartozás hordozza. Németh János murália-sorozatának jellegzetes állomása a canberrai magyar nagykövetség egyik falát díszítő, 1990-ben készült Folklór (56, 58. fekete-fehér kép, 52. színes kép) című alkotás (kisméretű terv-változata a Göcseji Múzeumban). A domborművön a művész ragyogó, tömör összefoglalását adja a magyar népi motívumoknak, életformáknak, hiedelemvilágnak, élettérnek. Jobboldalt hagyományos, hímzett, ünneplő paraszti ruhát viselő emberpár áll a virágos mezőn, ők ketten tartják a virágzó életfát, melynek középső ágán a magyar címer díszlik. Az asszony mellett faragott kopjafa utal az elmúlt generációk sorára (íme, a magyar népi Ádám és Éva), föléje emelt kezében kendőt tart. Baloldalt domboldalon legelésző nyáj, a subás, kampós botját fogó pásztor a dombháton heverész. A domb alján jellegzetes göcseji harangláb. A pásztor fölött a hold és a nap összevont szimbóluma ragyog (a sarokban), alatta csillag: az állandóság, az időtlenség jelképei. Előbbi felé kitárt szárnyú madár repül: ez köti össze a földet és az eget, a változót és az állandót. Az előtérben dúslombú erdő, hűs árnyában gondtalanul legelésző szarvasünő és pihenő bika (itt is megjelenik a hím-nőstény kettősség), a fák lombjai között kismadár énekel. Mindössze 108 82. Életfa (Ádám és Eva) IL, 1980 körül (agyagmázas samott, 56,5 cm, a Göcseji Múzeum tulajdona)