Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Kostyál László: Németh János művészetéről

néhány motívum, és mégis az egész univerzumot hordozzák. A születés ugyanúgy ott van benne, mint az elmúlás, a hétköznapok ugyanúgy, mint az ünnepnapok, s a kettő ismétlődő láncolatában elrejtve az állandóság, egy népnek és kultúrájának folytonossága. Ilyen pompás megfogalmazását csak az adhatja, aki maga is részese, benne él, s a szíve csordultig van iránta. A gazdag szimbolikájú alkotás a népi ábrázoló művészet logikájával komponál, térbehelyezést, távlatokat hiába keresünk rajta. Nincsen rálátás a tájra, csak horizontvonal (több is), nincs a mozdulatok térbeliségének a relief-technika által lehetővé tett kihangsúlyozása sem, vagyis mindent oldalról, jellemző nézetéből látunk. Az egymás mellé rendelt motívumok önálló, egyformán jelentős jelképeket hordoznak, így egységes képi struktúrába rendezésük helyett logikusabb és egyértelműbb is ilyen módon történő megjelenítésük. Ez persze nem a kompozíció, hanem csupán a perspektivikus, egy nézőpontú képszerkezet hiányát jelenti. A népi ábrázolások logikáját és tömbszerű, összefogott formáit ugyanakkor a méretekben, a sűrített tartalomban és a ragyogó képi szerkezetben megnyilvánuló „nagyszobrászi" megoldások hordozzák. E kettősség Németh János művészetének egyik legnagyobb titka. Újabb fél évtizednyi ugrással, 1995-ben készült a zalaegerszegi egykori „ispita" (ma Postabank) épületének Szent Rókus-domborműve (47. színes kép). A mai banképület falán egykori funkciójának hivatott emléket állítani, erre utal felirata is (E HÁZBAN VOLT AZ ISPOTÁLY / 1848-86 SZT. RÓKUS DOMBORMŰ / A POSTABANK ADOMÁNYA 1995). Szent Rókus nagykalapos, hosszú zarándokköpenyes öreg vándorként jelenik meg, jobb kezével embermagasságú botjára támaszkodik, baljával pestises lábsebét mutatja, övéről orvosságos tégely lóg. Mellette a neki betegségében élelmet hordó kutya ül, e mögött alacsony fa - tetején madárral - utal a szentet elrejtő erdőre. A felül félköríves tükörbe készült kompozíció felső részén három madár repül a napot és a holdat egyszerre jelképező gömb felé. Összekötik a földet és az eget, de utalnak az elröppenő, örökkévalóságba költöző lélekre is. Öregség, betegség, halál, gyógyulás, irgalmasság, élet, örökkévalóság... - ezeket jelenti az ispotály, és mindez benne van e nemesen egyszerű kompozícióban. Szent Rókus az egyik legtöbbet ábrázolt pestis elleni védőszent, ikonográfiája, szimbolikája a leginkább kikristályosodottak közé tartozik. Megjelenítését a hagyományok megtartásával és gazdagításával újrafogalmazni rendkívül nehéz művészi feladat, aminek Németh János könnyed eleganciával tett eleget. A szent legendájában is szereplő erdő fáját a tetején ülő madár életfává teszi, a szárnyaló madarak egyszerre utalnak az égiekre és az elmúlásra, a Németh művein szinte állandósuló nap-hold szimbólum az irgalmasság erényének elmúlhatatlanságára. A tradicionális tartalom az új megfogalmazásban olyan elemekkel bővült, amelyek azt az ispotály vonatkozásában árnyalják, illetve egyéni leleményt hordoznak. A Németh János szobrai, kisplasztikái, domborművei, tányérjai, korsói, butéliái világában való további kalandozás hasonló felismerésekre vezetne. Vaskos, népies formáik gyakran ízes humorral fűszerezett, gazdag mondanivalót hordoznak, melyekhez a szimbólumokba belekódolt további jelentésrétegek társulnak. De már e néhány munka rövid elemzése is elegendő ahhoz, hogy művészetének analizált összetevői mögött kirajzolódjon a lényeg, napjaink egyik legjelentősebb magyar keramikusának művészi szemlélete és személyisége. 109