Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Bartosiewicz László: A török kori Bajcsavár állatai

BAJCSAVAR ÁLLATAI 95 8. Hat láb három hüvelyk magas, hosszúszarvú ökör 1788-as képe a svájci Einsiedelnből A fajta modern piaci fogalom, afféle áruvédjegy. Ez persze nem zárja ki, hogy eleink bizonyos népek vagy területek híres háziállatait egységes megjelenésük, küllemi jegyeik alapján tartották számon. Nem látványos, de nagy gazdaságtörténeti jelentőségű a török kori szarvasmarha-állományok megnövekedett változatossága, ami a bajcsai leletekben is megnyilvánul. Feltűnően kicsiny tehenek és igen nagy marhák csontjait egyaránt felismerhetjük, és ezek méreteltérései meghaladják a tehenek és bikák között egyazon fajtán belül várható termetkülönbséget. Ez a jelenség azonban nem délnyugat-ázsiai marhabehozatalt, hanem a megszállásból közvetve fakadó fajtaátalakító hatást mutat. A török uralom alatt is virágzó, középkori hagyományokon alapuló tőzsérkedés ugyanis serkentőleg hathatott a közismert, de vitatott eredetű magyar szürke szarvasmarha létrehozására és nemesítésére. A mai magyar szürkéhez hasonló állatok a 18. századra Közép-Európa több országában ismertté váltak (8. ábra). Noha az e fajtára utaló hosszú szarvcsapokat Bajcsavárról nem ismerünk, a 2. ábra grafikonja szerint a marhahús a közeli barcsi török kori erőd és Baj csavar élelmezésében rendkívüli jelentőségű volt. E faj csonttöredékei nemcsak a többi fontos háziállatéhoz képest haladják meg a 75%-ot, hanem magasabbak az országos marhakereskedelemben közvetlenül érdekelt váci dunai átkelőhely török kori értékeinél is. Bajcsa (akárcsak a közeli Barcs és Szigetvár) a délnyugat felé irányuló élőállat-kivitel útvonalainak egyikén feküdt (hisz' mocsári átkelőhely is