Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Bartosiewicz László: A török kori Bajcsavár állatai

94 BARTOSIEWICZ LASZLO Nyilvánvaló azonban, hogy a vár szűkös területén a lótartásra nem volt elegendő tér, így a hátaslovak döntő többsége nem az erődítményben pusztult el. Ha mégis, a keresztény hagyomány szerint emberi fogyasztásra alkalmatlan lótetemek elföldelésére itt nemigen jutott hely. A húsfogyasztás szempontjából jelentéktelen teherhordó állatok maradványainak előkerülése tehát inkább a zsúfolt erődítés perifériáján várható. A kifejlett teve állcsontja az elpusztult nyugati és a feltárt délnyugati bástya közötti falszakasz közelében, a vár legalacsonyabb részének egyik nagy, összetett szemétgödrében volt. A közelben ízületi gyulladások nyomát mutató szarvasmarha ujjpercek is voltak, amelyek idős, feltehetőleg kiszolgált igavonó állatokból származtak. Ezek húsa a tevééhez hasonlóan csekély élvezeti értékű lehetett, ami részben magyarázza hasonló előfordulásukat. A lócsontok közül több az északkeleti bástya mellett bukkant felszínre. A tevecsonthoz hasonlóan e darabok is önmagukban, szétszórva, más vázrészektől elsodródva hevertek, ami másodlagos helyzetükre utal. Elképzelhető, hogy a tevehús fogyasztásától a vár katonasága idegenkedett. Ez az állat tehát leginkább különlegességként, esetleg hadizsákmányként juthatott a vár keresztény védőihez a térség mozgalmas hadtörténete során. Noha az elhagyott vár végül a törökök által ellenőrzött területre került, a megrendült erősséget nem foglalták el. Az iszlám hagyományban a nagy értékű málhástevék húshasznosítása ellen egyébként is gazdasági érvek szólnak. Akárhogy is kötött ki tehát ez a példány a bajcsai várban, húsát legfeljebb ínséges időben, jobb híján fogyaszthatták. Külön érdekesség, hogy míg a másik két, török korban megjelent háziállatfaj, a Bajcsán nem azonosított ázsiai bivaly és a spanyol közvetítéssel meghonosodott újvilági pulyka a magyarországi háziállat fauna állandó tagjává vált, a tevék a török megszállással együtt tűntek el a Kárpát-medencéből. Ennek bizonyára éghajlati okai is voltak, de ez az állatfaj vélhetően az egykori hódítók számára volt kedvesebb, az ő kulturális hagyományuk részét képezte. Az Oszmán Birodalom 1913-as összeomlása után a tevetartással a melegebb és szárazabb Bulgáriában is igen hamar végleg felhagytak. ÚJ FAJTÁK MEGJELENÉSE - ÁLLATKERESKEDELEM Csontleletek alapján a háziállatokon belüli fajták felismerése általában bizonytalan. Egyértelműen csak határozott minőségi ismérvek segítségével lehetséges. Szarvatlan kecskék koponyáit például először a török korból ismerjük Magyarországon. Ilyenek azonban a kevéske bajcsai kecskecsont között nem fordulnak elő.