Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Bartosiewicz László: A török kori Bajcsavár állatai

BAJCSAVAR ALLATAI 93 6. Kifejlett teve jobb állcsontja zápfogtöredékekkel (114- objektum; H.: 85 mm) nésük a mindenkori hódítók csapatmozgásaival (a római korban szíriai alakulatok, esetünkben nagyszabású török tüzérségi szállítások) hozhatók összefüggésbe (7. ábra). A „sivatag hajója" szélsőségesen száraz éghajlathoz alkalmazkodott, emiatt a Mura-vidék mocsaras tájain igencsak nyomorúságosan érezhette magát. Noha a lényegesen kisebb szekszárdi Újpalánk várának állatcsontjai között legalább három egyedből származó kéttucatnyi tevecsont volt, e faj maradványai még a Kárpát-medence egykor törökök által megszállt területén is ritkák. Ennek egyik magyarázata, hogy a lóhoz (Equus caballus) hasonlóan a tevét a közlekedésben-szállításban hasznosították. Emiatt csontjai kisebb valószínűséggel keverednek a régészeti állattani leletek zömét alkotó ételhulladékba. Az írásos forrásokból ismert több ezer Magyarországon megfordult török kori katonai málhás teve csontjainak tehát rendszerint csak egy-egy töredéke kerül elő. E teherhordó állatok tetemét a településeken kívül (úton-útfélen, csatatereken) kellene keresnünk, ahol viszont régészek ritkábban kutakodnak. A tevecsontok ebből fakadó ritkasága közvetve egybecseng avval, hogy a lócsontok száma a tekintélyes méretű bajcsai leletegyüttesben ugyancsak kicsiny (alig tucatnyi), noha az írásos forrásokból tudva tudjuk, hogy Baj csavaron több száz lovas is állomásozott. 7. Málhás tevék, feltehetően puskaporos hordókkal, Georg Hoefnagel 1617-ben közölt Szolnok metszetéről