Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Bartosiewicz László: A török kori Bajcsavár állatai

92 BARTOSIEWICZ LASZLO 4. Vaddisznó (359. objektum) és házisertés (333. objektum) jobb karcsontjának méretkülönbsége (H.: 135 és 110 mm) 5. Vad küllemű, ólban tartott házisertések libák társaságában Albrecht Dürernek a „Bolondok hajója" 14. fejezetéhez készített fametszetén, 1497 viszont a békésebb késő középkor váraira jellemző, olykor 20-30%-os értékektől. Ezen a téren tehát török hatás lelőhelyünkön alig-alig érzékelhető. A bajcsai vár alatt folyó Kanizsa-patak vizenyős, erdős ártere nyilván kedvezett a sertéstartásnak. Országszerte, például a közeli Somogy, Bakony vagy a távoli Nándorfehérvár környéki Sumadija kiterjedt tölgyeseiben egykor nagyarányú, makkoltatásra alapozott rideg sertéstartás folyt. A bajcsai sertéscsontok igen változatos méretűek, közöttük nagytestű vaddisznók (Sus scrofa) maradványai is felismerhetők (4. ábra). Ezek is a vár körüli félvad tartás lehetőségére utalnak, amelynek eredményeként borzas és hosszú ormányú sertések jutottak a várbeli hentesek kései alá. A középkor primitív házisertései amúgy is ilyen megjelenésűek, legfeljebb kisebb termetűek voltak (5. ábra). A várbeli sertéscsontok másik forrása a már említett (de a forrásokban pontosabban meg nem határozott) füstölt áru behozatala lehetett, az így elkészített húsok csontmaradványai azonban aligha különíthetők el a helyben megölt állatok „nyers" csontjaitól. ÚJ HÁZIÁLLATOK HONOSÍTÁSA Baj csavar tízezernél több állatcsontlelete között mindössze kettő - egy állcsonttöredék (6. ábra) és talán egy hátcsigolya tövisnyúlvány szilánkja utal behozott állatfaj, a teve jelenlétére. Magyarországon tevecsontok csak római és török kori lelőhelyekről ismertek. A bajcsai apró töredékek a teve egy- vagy kétpúpú voltának azonosítását nem teszik lehetővé. A pontosan meghatározható hazai leletek azonban aránylag kicsiny méreteik alapján feltehetőleg a kecsesebb testfelépítésű, a Földközi-tenger térségében az arabok által terjesztett egypúpú tevékből {Camelus dromedarius) származnak. Kárpát-medencei megjele-