Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Bartosiewicz László: A török kori Bajcsavár állatai

A török kori Baj csavar állatai Bartosiewicz László M

agyarország 1526-ban kezdődött török megszállása hat emberöltőnyi idegen uralomhoz vezetett. A terjeszkedő Oszmán Birodalom nyugati határán, két világrend találkozásánál a háborúskodásokkal kísért, elkerülhetetlen kulturális kölcsönhatás új elemek megjelenéséhez vezetett az élet számos területén, így az állattartási és húsfogyasztási szokásokban is. A régmúlt mindennapok e fontos, gyakorlati oldalát elsősorban az ásatásokon lelt állatcsontok vizsgálatával, a leletanyagban felismert állatfajok környezeti, gazdaság- és kultúrtörténeti értelmezésével ismerhetjük meg. A Kanizsától délnyugatra 1578 és 1600 között fennállt Baj csavar az Oszmán Birodalom akkori nyugati határán közvetlenül kívül eső erődítés volt. A Kanizsa-patak mocsaras árterének egyik átkelőhelyét védte a kb. egy hektárnyi, ötszögletű kis vár, amely legmagasabb, délnyugati részén mintegy 160 méterrel magasodott a tengerszint, 10-15 méterrel pedig a környező térszín fölé. Alig emberöltőnyi működése alatt az itt állomásoztatott, főleg németajkú, valamint horvát és magyar alakulatok határozták meg kulturális arculatát. Ez a többszáz fős katonai közösség önálló élelemtermeléssel nyilván csak elenyésző mértékben foglalkozott, mindenféle ellátmánya