Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Kovács Gyöngyi: A bajcsai várásatás kerámia- és üvegleletei

68 KOVÁCS GYÖNGYI íEín 0ргссЬ tfvtfcben Síben mettnern /Ьтпп ïk jre Berber beklagen. 3. Asztali jelenet. Erhard Schoen fametszete, Nürnberg 1531 a faenzai Matteo d'Aluse műhelyéhez kapcsolja. A bajcsai darab egyértelműen rokon az említett, 15. század végi reneszánsz korsókkal, azoknak egyfajta késői változataként értékelhető, a várhelyen talált, következőkben leírt mesterjegyes faenzai talptöredék pedig csak erősítheti faenzai eredetét. Az edény használatát lelőkörülményei a 16. század utolsó negyedére keltezik, de ez nem jelenti azt, hogy nem készülhetett korábban, a 16. század közepénél korábbi készítése azonban kevéssé valószínű. Ilyen értelemben igen fontos, egyedi lelet, több évtizeddel korábbi, de a század utolsó évtizedeiben is használt itáliai termékek vizsgálatához nyújt fontos adatot. A tárgyalt fajanszkorsó mellett egy másik leletünk is érdekes lehet az európai kerámiakutatás számára. Ez egy ónmázas fajanszedény talptöredéke, az aljon olvasható mesterjegy - AF.V. - Virgiliotto Calamelli faenzai mesternek, illetve műhelyének jegye. A műhely főként a 16. század második felében működött, az évszámhoz köthető ismert darabok nyomán a bajcsai a műhelynek egyik késői terméke. A különlegesebb bajcsai asztali edények az európai iparművészet két irányát jelenítik meg, mégpedig az osztrák-német, illetve a késő reneszánsz hagyományokat tükröző, folytató itáliai vonalat. Nagyobb részük Stájerországból, vagy stájerországi közvetítéssel került a helyszínre, azok tehát korabeli stájer vagy Stájerországban forgó különféle egyéb európai készítmények. Elképzelhető egyébként, hogy finomkerámia nem csak Stájerországból, hanem a Zrínyiek horvátországi birtokairól is érkezett, az itáliai késő reneszánsz tárgyak például akár Csáktornya közvetítésével is eljuthattak