Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Kovács Gyöngyi: A bajcsai várásatás kerámia- és üvegleletei

KERÁMIA- ES ÜVEGLELETEK 67 Sajnos csak a perem- és fültöredékek kerültek elő belőle, salzburgi ásatásokból származó hasonló leletek alapján azonban az edény feltehetően talpas tál volt. Másik érdekes leletünk egy barna mázas, kisebb méretű medve alakú edény töredéke. A 16-18. századi európai, főleg német iparművesség - kerámia és fém anyagú - alkotásai között fordul elő hasonló alakú tárgy, de ritkán; bajcsai előbukkanása így mindenképpen váratlan meglepetés volt. Végül kiemeljük azt a zöld mázas töredéket, mely egy hasáb alakú folyadéktartó vagy kézmosó edény része. A szemközti oldalt egykor két oszlop tagolta, az oroszlánfejjel övezett lyukba pedig kis fémcsap illeszkedett. A tárgy párhuzamai elsősorban német területről, 17-18. századi emlékanyagból ismertek, kapcsolatai és összefüggései egy speciális kutatási irányba, mégpedig a - német elemeket jelentősen magába olvasztó - habán fazekasság felé mutatnak. A szóban forgó bajcsai edény típusának továbbélése ugyanis a 17-18. századi habán kerámiaművesség ún. kandalló formájú folyadéktartó edényeiben követhető nyomon. A bajcsai lelet azok formai előzményeként is tekinthető, egyúttal pedig az általunk ismert legkorábbi ilyen kerámia Európában. Funkcióját nem ismerjük, lehet, hogy tisztek asztali kézmosója volt, bár ahhoz meglehetősen kis méretűnek tűnik. Nem kizárt, hogy esetleg a várbéli orvos felszereléséhez tartozott. Az osztrák-német kerámiák mellett itáliai készítmények is felbukkantak a várban, ezeket szintén csak az „urak" és megbecsült vendégeik elé tehették, bár talán személyes, esetleg ajándék dísztárgyak voltak. Baj csavaron számos itáliai várépítész fordult meg, tőlük is ránk maradhattak e szép edények. Az ún. sgraffito (karcolt) díszítésű tányérok világos engobe alapon mangánlila, barna, zöld és narancssárga színekkel festettek, és díszítésüket az írókázott tányérok motívumaitól egészen eltérő karcolt palmetták, bimbók, indák, fonatok, halak, madarak adják. Ilyen sgraffito díszes tányéroknak több töredéke is napvilágra került, a belőlük kikövetkeztethető tányérszám azonban nem jelentős. Ritkaságnak számítottak hajdanán a festett medalionos korsók is, néhány töredék, egy félig és egy teljesen kiegészített edény tartozik ide. A teljesen kiegészített ónmázas darab füles, széles szájú, pereme kiöntőcsőrösre alakított. Külső felülete fehér alapon kék, sárga, és narancssárga színekkel festett, hasát egy nagy medalion díszíti, amelyet hét kisebb tölt ki. Formában, színeiben és térkitöltő díszítő elemeiben teljesen egyezik egy bolognai és egy szlovéniai (Celje-ben előkerült) példánnyal, azonban azokon a központi nagy medalionban női fej (bella donna motívum) található. Az előbbit 1499-re, az utóbbit a 15. század utolsó negyedére, 16. század elejére keltezik, a bolognai Museo Civico korsóját a szakirodalom kérdőjelesen