Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Kovács Gyöngyi: A bajcsai várásatás kerámia- és üvegleletei

Ez azt mutatja, hogy használatuk csak egy szűkebb vezető réteghez kötődött, a hadinép nyilván fatányérokból, esetleg kisebb fazekakból, csuprokból evett. A díszes cseréptányérok többsége stílusban egyezik, valójában azonban valamennyi darab más és más. Barna, sötétbarna alapon a legkülönfélébb változatokban sárga és zöld színű geometrikus elemek díszítik őket, néhánynak a közepén szarvas, egy-kettőnél a széles peremen Krisztus-monogram (IHS) tűnik fel. Ez utóbbi tányérok származását közelebbről nem tudjuk meghatározni, de - az Ausztriából, Németországból, Cseh- és Morvaországból ismert 16-18. századi távolabbi párhuzamok alapján - a Habsburg Birodalom tartományaiból, a stájerországi szállítmányokkal érkezhettek a várba. Cseréppoharakhói viszonylag sokat és igencsak sokfélét találtunk az ásatások idején. Belőlük, sajnos, legtöbbször csak a talptöredékek maradtak ránk. A kutatások során egyes típusokhoz nyugat-dunántúli lelőhelyekről, másokhoz a mai Szlovéniából (mely egykor részben Stájerországhoz tartozott), megint másokhoz Horvátországból, Ausztriából, Németországból váltak ismertté párhuzamok, ezek kiválóan villantják fel a bajcsai leletanyag szerteágazó összefüggéseit. Külön említésre méltóak a németországi kőcserép poharak darabjai. A sómázas, hullámos talpkarimájú, balluszteres testű, tölcséres szájú poharak a Rajna-vidéki Siegburg műhelyeiben készültek. Ilyeneknek Bajcsán 6-7 töredéke került elő, az egyiken medalionban bibliai alak feje látható. A kőcserép poharak használata a 16. századi Németországban eléggé elterjedt volt, azonban Európa-szerte nem, annak ellenére, hogy a különféle európai ásatási helyszíneken nem egyszer kerülnek napvilágra kisebbnagyobb töredékek. Baj csavarban a kőcserép edények - kis számukból kiindulva - a német katonaság tisztjeinek személyes tárgyait képezhették. Ezek, és a további különleges darabok nagyon fontos leleteink, mert kézzel foghatóan és más forrásból ki nem elemezhetően, „beszédesen" árulkodnak a várbeliek életmódjáról, ellátásáról, használati tárgyairól. Elenyésző számuk alapján ugyancsak a tisztek, vendégek használatában voltak az ún. homokrászórásos mázzal fedett kis korsók - alig 3-4 darab töredéket találtunk belőlük -, illetve a többszín mázas, díszes kancsók. A bécsi párhuzamokkal rendelkező, sárgásfehér alapon zöld és mangánlila színekkel festett díszes füles kancsó oldalán plasztikus - korabeli öltözetben lévő férfialakokat ábrázoló - díszítés látható (2. ábra). Ezek a finom kancsók, valamint több egyedülálló vagy ritka edény is, az osztrák-német kerámiaművességhez köthetők. Ilyen volt például az a zöld mázas, hosszú téglalap alakú kivágásokkal áttört oldalfalú edény is, amelynek két fülében egy-egy zárt karika lógott. 2. Figurális díszítés a bajcsai kancsó oldalán (Ősi Sándor rajza)