Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Kovács Gyöngyi: A bajcsai várásatás kerámia- és üvegleletei

KONYHAI ARU A nagy számú konyhai cserépedény között elsősorban fazekakat találunk, mégpedig különböző méretben és többféle változatban. Az edények homokos soványításúak, jól korongoltak, többnyire mázatlanok, de sok a mázas darab is. Átlagos űrtartalmuk mai mértékkel számolva 2-3 liter. A mázatlan főzőedényeknek két fő típusát figyelhetjük meg. Az egyiknél jellemző a tojásdad forma, azaz a hangsúlyos váll és a lefelé szűkülő test. Ezek barna, szürkésbarna, fekete színűek, külső felületük nyílt tűzben kormosra égett, peremük gyakran többszörösen tagolt, díszítésüket benyomkodott bordák, vállon bekarcolt vonalkötegek alkotják. A másik csoport edényei kihasasodó, gömbölyded formájúak, világosbarna színűek, gyakran kis szalagfülük van és külsejüket vörös színű festés díszíti. A belül mázas fazekak nagyon egységes képet mutatnak: fülesek, ívelten kihajló vagy ún. alávágott galléros peremüket jellemző módon kis kiöntőcsőr tagolja. Világosbarna anyagúak, külső felületük hol díszítetlen, hol ferde hornyolásokkal vagy vízszintesen bekarcolt sűrű rovátkákkal díszített. A konyhai kerámiatárgyak közé a főzőfazekak mellett nagyobb fazékszerű tárolók, vizeskorsók, valamint kisebb bögrék, csuprok sorolhatók. Az utóbbiak akár mérőeszközök, de asztali edények is lehettek, a méretbeli különbségek nyilván a használattól függtek. A feltárások során előkerült leletek alapján a konyhai felszerelés (1. ábra) folyamatos és jó utánpótlást kaphatott, a szemétgödrökből ugyanis - nem is egyszer - számos ép, fél-, vagy kiegészíthető edényt hoztunk felszínre. Sütőedény volt a mázas lábas serpenyő és a fogóval ellátott, peremén kis kiöntővel tagolt, ovális alakú ún. halsütő tál. Ez utóbbi típusnak csupán egyetlen kiegészíthető példánya van, stájer illetve osztrák árunak gondoljuk, a sütésen kívül tulajdonképpen tálaláshoz is szolgálhatott. Ugyancsak tálalhattak a csonka kúp alakú edényekben, a különféle nagyobb mázas tálakban, sőt a festett vagy mázas fazekak egy részében is. A fedők többnyire lapos kúp formájúak, díszítetlenek vagy vörös festéssel díszítettek. Kevés a nagy méretű fedő, és még kevesebb a tányér alakú. Az egyedi formájú, vagy gazdagon díszített mázas fedők stájer vagy osztrák darabok. A leletanyag vizsgálata egyértelműen bizonyítja, hogy a várba egy-egy edényfajtából, típusból egész sorozatok érkeztek. A katonák egyaránt használhattak magyar, stájer és horvát edényeket, sőt német konyhai áru is felbukkanhatott közöttük, de miután a területi stílusjegyek és formai jellemzők egyelőre még nincsenek körvonalazva, az arányokat nem ismerjük. Biztos, 1. Konyha. Staindl von Dillingen Balthasar szakácskönyvének illusztrációja, 1582