Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Vándor László–Kovács Gyöngyi: Bajcsavár régészeti kutatása

BAJCSAVAR RÉGÉSZETI KUTATÁSA 59 A délkeleti bástya közelében, a keleti várfal mellett helyezkedett el a kovácsműhely. Helyét egy körülbelül 5 m átmérőjű, szabálytalan alakú égett fekete folt jelezte, ahol nagy mennyiségben és vastagon (10-25 cm-es rétegben) vassalak-törmelék jelentkezett, sok vaslemez-hulladékkal együtt. A műhely körül több sekély gödröt ugyancsak vassalak töltött ki, több objektumból lövedékek, egyből pedig összeragadt vaslemezek és vasalások kerültek elő. A régészeti adatokat értelmezve valamilyen műhely működött a délnyugati bástya előterében is. Itt egy L alakú, 17 illetve 8 m hosszú építmény szétmállott, agyagos omladékára és alapjaira bukkantunk (7. ábra), a gerendavázas épület agyagpadlóját nagy felületen téglával alapozták, az omladék szerszámokat, munkaeszközöket (kalapácsokat, harapófogókat, golyóöntő formákat, fenőköveket stb.), illetve fém hulladékdarabokat tartalmazott. Az ötvösszerszámok nagy része ugyan nem itt került elő, de a közelben felszínre hozott kisebb öntőtégelyek, finom öntőminták alapján talán feltételezhető, hogy itt dolgozhatott a várbeli ötvös is. A műhely mellett erősen átégett felszíni tüzelőhelyeket figyeltünk meg. A rétegviszonyok alapján néhány kisebb gödör korban biztosan megelőzte a műhely felépítését, amelyet nagy valószínűséggel a vár késői periódusához köthetünk. A délnyugati bástya területén különböző alakú és méretű, 50-100 cm mély tüzelőgödröket tártunk fel, valamint egy olyan földbemélyített, téglalap alakú (2x3 m-es), mintegy 100 cm mély objektumot, amelynek egyik sarkában egy téglával és kövekkel kirakott kis kemence volt. E „munkagödrök" értelmezése bizonytalan, funkciójuk meghatározása még további kutatásokra vár. A foltok kevert kultúrréteg alatt jelentkeztek, azaz a gödröket még a vár fennállása idején elplanírozták. A már említett 1588. évi adat ismeretében, miszerint a vár felújítása során a bástyák fapadozatot kaptak, a gödrök 1588-ban már vagy még nem voltak használatban. Az írott források gyakran emlegetik a várbeli kutat, kimélyítéséről, tisztításáról rendelkeznek, kikövezését javasolják. Mellette említenek egy másik, váron kívüli kutat is, amely a mocsár felé esett, és az állatok itatását szolgálta. Miután a várbeli kutat az ásatások során nem találtuk meg (a külső kutatása fel se merülhetett), biztosak voltunk benne, hogy az csakis valahol a vár elpusztult, északnyugati részén lehetett. Ezt az írott források is alátámasztották. Franz Marbl építőmester 1588-ban többek között felújíttatta a főkapu és a „kút melletti bástya" közötti falszakaszt is, mely adatból egyértelmű, hogy a „kút melletti bástya" az északi volt. A kút attól nyilván a teljesen elpusztult északnyugati védmű irányába esett.