Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Vándor László–Kovács Gyöngyi: Bajcsavár régészeti kutatása

BAJCSAVAR RÉGÉSZETI KUTATÁSA 49 3. Bajcsavár ötszög alaprajzú, olasz-bástyás erődítmény volt (2. ábra), ami azt mutatja, hogy a bécsi Udvari és a grazi Belső-ausztriai Haditanács építészei az újonnan emelt váraknál, még az olyan kisebbeknél is, mint Bajcsavár, a 16. század második felének egyik igen korszerű erődítési formáját próbálták követni. Mivel az ásatások a 20. századra elpusztult nyugati oldal kivételével a várból megmaradt részt szinte teljesen feltárták, így nagy felületen, összefüggésekben is lehetőség nyílt az építészeti megoldások (helyszíni) megfigyelésére. Ezek - még az óhatatlan hiányosságok mellett is - jól reprezentálják egy 16. századi magyarországi palánkvár legfőbb jellemzőit, mindenekelőtt a palánk építését, a mértani tervezés kevésbé pontos megvalósulását a terepen, a helyi körülményekhez való alkalmazkodást, a kényszerből hirtelen hozott döntések nyomán történő, olykor komolyabb előkészületek nélküli, sietős építkezést stb. (Ebből a szempontból érdekes összehasonlítás tehető a - Gaál Attila által megkutatott - archaikusabb vonásokat mutató török palánkváracska, a Szekszárd melletti Újpalánk és a királyi Bajcsavár építészeti jegyei, valamint a két vár leletanyaga között; még akkor is, ha tudjuk, hogy Újpalánk jelentőségében messze elmarad Bajcsától.) 4. A régészeti kutatások során felszínre került tekintélyes mennyiségű leletanyag a korabeli végvári élet minden részletére, egyúttal az egykori kézművesség színvonalára is jól rávilágít. A vegyes etnikumú (stájer, német, magyar és horvát-szlavón) katonaság előkerült használati tárgyai pedig már-már egyedülálló lehetőséget kínálnak a korabeli kereskedelem-történeti forrásokkal (vámnaplók, vásárlási jegyzékek, hagyatéki leltárak stb.) való összevetésre és egy fontosabb végvár szerteágazó ellátási rendszerének feltérképezésére. Számos darabunk egyedi lelet vagy ritkaság, az adott környezetben feltétlenül, néhány esetben azonban még tágabb, magyarországi, sőt akár közép-európai áttekintésben is. A leletanyag mennyisége és minősége, valamint a Habsburg Birodalom különböző tartományaiból és Itáliából érkező áruk aránya arról árulkodik, hogy a vár minden nehézség ellenére is nagyjából a kor szintjének megfelelő, de a végvárakban nem általánosítható jó ellátásban részesült. A VÉGVÁR PALÁNK- ÉS TÉGLAERŐDÍTÉSEI Baj csavarról - egy-két korabeli térkép sematikus ábrázolásától eltekintve hiteles alaprajz vagy felmérés mind ez ideig sajnos nem került elő. Helyét és ötszögű körvonalát egy 18. századi uradalmi térkép szépen jelezte, pontosabb alaprajzát azonban csak az ásatások nyomán lehetett rekonstruálni (2. ábra).