Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Peter Krenn: Bajcsavári fegyverek

BAJCSAVARI FEGYVEREK 45 2. Alabárdok, melyek akár 3 m hosszúak is lehettek. Négyszögletű fanyelük és különleges vaspengéjük volt. A nyárs a 16. század végén különösen hosszú négyszögletű hegyből állt, melyet egy kis félhold alakú fejszével és egy kampóval kombináltak. A nyárs köpűjéből oldalnyúlványok (tollak) indultak ki, melyeket a nyél oldalaiba süllyesztettek. 3. A lándzsák szintén hosszú pikák voltak, melyekre - a nyél felső részének oldalaira - szintén vaspántokat rögzítettek. így a nyél sokkal erősebb lett, nem lehetett széttörni. Árban drágábbak voltak a gyalogosok hosszú pikáinál, de ugyanannyiba kerültek, mint a szintén tollakkal megerősített alabárdok. 4. A dárdák rövid lándzsák voltak, erős, levél alakú pengével. Ezek voltak a legolcsóbb szálfegyverek. Ezután újabb „Hötschen"-ek, azaz a már említett rövid nyelű szekercék következnek a kimutatásban, melyeket a haramiák a derékszíjukban hordtak. Éppen ezért a grazi hadszertár inventáriumai „haramiafejszének" nevezik őket. Szerepel a listán egy elég általános tétel, mégpedig „közönséges oldalfegyverek" néven. Ez alatt valószínűleg a gyalogsági tőröket és szablyákat értették, melyeket a német gyalogosok és a haramiák használtak. Bizonytalan azonban, hogy a huszárok szablyái is ebbe a csoportba tartoztak-e. Végül szerepelnek a töltéskészítéshez szükséges anyagok, tehát lőpor és ólom, valamint a salétrom és a kén mint fő összetevők. Nem hiányozhattak a dörzskerekes puskák tűzkövei, a lövegek kanócai és mint lehetséges alternatíva, a tapló sem. Wolf Storch hadszertárnok (1591-1596) 1596 áprilisában, röviddel kaproncai áthelyezése előtt részletes inventáriumot adott át Ehrenreich von Schrottenbach német gyalogoskapitánynak (1590-1600) „a teljes lőszerkészletről és hadfelszerelésről, beleértve mindenféle, építkezéshez szükséges eszközt, amelyet Baj csavar és a környező várak őrsége kapott." Ez a lista ugyan hosszabb az 1592. évinél, mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy az itt szereplő fegyverek és szerszámok nem feltétlenül a baj csavári hadszertár tulajdonában voltak, hanem a bajcsavári végvidék kisebb erődítéseihez, Murakeresztúrhoz és Fityeházához is tartozhattak. Mivel azonban Storch hadszertárnok erre vonatkozólag nem jegyzett fel semmit, nem tudhatjuk, mely fegyverek melyik várban voltak. A szakállas puskák és dupla falkonéták mellé érkezett egy könnyebb falkonéta, négy löveg állvánnyal és kilenc vas kamráságyúcska. Ez utóbbi egy korai, I. Miksa császár idején elterjedt hátultöltő löveg volt kivehető kamrával. Végül említenek még három ún. hírlövő mozsárágyút. Ezeket