Utcák, terek, emberek. Zalaegerszeg régi képeken (Zalaegerszeg, 2001)

kezdve közvetlenül a vármegyéhez tartozott, önállósága növekedett, hatásköre bővült. Az új vezetés jó érzékkel kihasználta az új státus, a századvégi gazdasági fellendülés lehetőségeit, s nagy adósságokat is vállalva felgyorsította az őt megválasztó közösség gyarapodását. A kilencvenes években felépült két takarékpénztári székház, a pénzügyigazgatóságnak átengedett bérház, az Arany Bárány szálló, a gimnázium, a laktanya, valamint a Főtér, a Kossuth és a Rákóczi út, a Wlassics, ma Ady utca néhány szép polgárháza. Közgyűlési teremmel bővítették a megyeházát, emelettel a városházát, új szárnnyal, börtönnel is a bíróságot. Századunk elején megszólalt a telefon, kigyulladt a villany, felépült a leánypolgári, evangélikus és izraelita templom felavatását ünnepelhették a hívők. Már két újságja is volt a városnak, a polgári egyletek fénykorukat élték. A modern államszervezet bonyolult hivatali apparátust épített ki, ennek révén Zalaegerszeg hivatalnok várossá vált. Nem véletlen, hogy a korszak reprezentatív adattára, a Pallas lexikon 1897ben megjelent 16. kötete a város címszava alatt főleg a hivatalokat sorolja fel: „Zala-Egerszeg, rendezett tanácsú város Zala vármegyében, a Zala folyó partján, a vármegye törvényhatóságának és a Z-i járás szolgabírói hivatalának, királyi törvényszéknek és járásbíróságnak, királyi ügyészségnek, kir. közjegyzőségnek, ügyvédi kamarának, pénzügyigazgatóságnak, állami építészeti hivatalnak és királyi tanfelügyelőségnek széke. Van állami gimnáziuma... közép kereskedelmi iskolája, alsófokú kereskedelmi és ipariskolája, polgári fiú- és leányiskolája, női kereskedelmi tanfolyam, két kisdedóvóda, ipartestülete, m. kir. erdőhivatala és erdőgondnoksága, csendőrszárny- és szakaszparancsnoksága, városi közkórháza, adóhivatala és pénzügyőrbiztosi állomása, takarékpénztára, számos egyesülete és társulata, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Gabonapiaca és marhavásárai élénkek. Itt jelenik meg a Zalamegye (XVI. évf.) с hetilap és a Zalamegyei Gazdasági Egyesület Értesítője (XVIII. évf.). Lakóinak száma 1850. csak 3876 volt, 1870. már 5424 és jelenleg (189D 7811, közte 7449 magyar és 263 német, hitfelekezet szerint 6493 római kat., 158 evang. és 1096 izraelita. A házak száma 856, határa 2834 ha. Deák Ferencnek itt szobra van." Mire a lexikon utolsó kötete is a módosabb egerszegi polgárok polcára került, nemcsak olvasni lehetett a város életéről, hanem a 19. század búcsúzó évtizede már ránk hagyományozta a várost bemutató első fotókat is. A megyeszékhely lakói már korábban is gondosan megörökíttették magukat az ideérkező fényképészmesterek által, de a város utcái csak a millennium táján kezdenek fotótémává válni. Ezt megelőzően mindössze négy olyan rajzos ábrázolat ismeretes, melynek témája Zalaegerszeg. A századvégen postára adják az első városi képeslapokat is. Először ezek is rajzos ábrán viszik el a nevezetesebb épületek képét, de hamarosan egyeduralkodó lesz a fénykép. E lapok ugyan utcarészleteket örökítenek meg, de már korán feltűnnek az utcán sétáló, az akkor még látványszámba menő fotómasinára rácsodálkozó polgárok is. Mivel a város nemcsak házak halmaza, hanem sokkal inkább emberek közössége, e kötet válogatója jó érzékkel gyűjtötte össze jó néhány, rég elporladt földink arcképét is. Velük teljes a század eleji kisváros históriája. A világháború kezdetére mintha a városfejlesztő lendület is alábbhagyott volna. A tizes években mindössze a katolikus legényegylet házával, majd egy szomorú nevezetességgel, a nagy hadifogolytáborral gyarapodott a város. Előbbi később színházteremmel bővült, melyet ma önkiszolgáló étteremként ismerünk. Utóbbiból előbb internáló tábor, majd tüdőszanatórium lett, utolsó barakkjának maradványai negyedszázada még a külsőkórház portájához tartoztak. 1920 és 1940 között a lakosság száma alig változott. (A városé 13-239-ről 13-969-re, a mai területé 19-620-ról 21.704-re nőtt.) Egerszeg külső képe azonban e két évtized alatt is szerencsésen alakult, gazdagodott. Díszes emelettel bővítették a megyeházát és a plébániát, felépült a zárda a tanítóképzővel, az ólai templom, az új posta, a vasútállomás. Űj székházat kapott a rendőrség, a tűzoltóság, a betegbiztosító, a pénzűgy4. A város központja 1866-ban. 6