Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

IV. A gazdasági élet alakulása a világháború után

takarékszövetkezet és Zm. Tejipari Vállalat is. A lakosság pedig ismét nagyon sok társadalmi munkát vállalt és teljesített, így hallatlanul nagy összefogással, Kovács János, Fűzi József és Vásár István irányításával felépült a szolgáltató ház, benne cipészműhely, fodrászműhely, tejcsarnok, takarékszövetkezeti irodák, és természetesen mindegyikhez mellékhelyiségek is. A tanácselnök asszony akkor éppen betegszabadságon volt, így a titkár alá merte írni a szükséges építési engedélyt és egyéb hivatalos iratokat, hiszen az építés a tanács égisze alatt mehetett. Az épületek azonban Salomvár központjában vannak és az egész környék ellátást szolgálják. Az építési költség az akkori állami építkezésnek csak a töredéke volt, mert csak az anyagra kellett pénz; a fuvar, a munka majdnem 100%-ban ingyenes volt. A siker, az összefogás e szép eredménye annyira fellelkesítette a lakosságot, hogy a következő évben, 1982-ben új postahivatalt építettek hasonló társadalmi összefogással. A pécsi postaigazgatóság annyi pénzt adott, amennyiből a régi postaépületet tatarozni tudták volna. Abból a pénzből tanácstagi szervezéssel felépült az új, modern postahivatal a szolgáltató ház mellett. Természetesen mind a hivatal, mind a kiszolgáló helyiségek az előírásoknak megfelelően épültek, olyan jól berendezve, hogy még a függönyök is az ablakon voltak az átadáskor. Aztán az iskolaépítés következett. 8 tanulócsoport volt az iskolában, de csak 6 tanterem. 2 osztály a művelődési ház két helyiségében tanult, de az egyikben este összejövetelek, klubfoglalkozások is voltak, ami gyakran okozott kellemetlenséget. Az eredményes nevelő-oktató munkát nehezített az is, hogy az odajáró két osztály külön élt az iskola többi tanulójától, és bár nem volt messze a két intézmény, főleg télidőben volt kellemetlen, hogy nagyszünetben tízóraizni és délben ebédelni az iskolába kellett menniük. A hiányzó két tanterem megépítéséhez ismét a lakosság segítségét, munkáját kellett kérni. Most az iskolaigazgató kilincselt a megyei tanácsnál, járási hivatalnál, termelőszövetkezetnél, hogy a szükséges pénzt összegyűjtse az építéshez. A segédmunkát teljes egészében, a szakmunkának pedig nagy részét ugyancsak társadalmi munkában végezte a lakosság, de ennek megszervezése iszonyúan sok gondot, utánajárást igényelt. 1984 augusztus végére felépült az új vizesblokk a két tanteremmel együtt, szeptemberben már azokban lehetett tanítani. A falu fejlesztésében elért sikerek arra ösztönözték a salomváriakat, hogy váljanak ki a közös tanácsból, hiszen erre akkor már több példa is volt az országban. Történtek is tervezések, számítgatások az önállóságról, az intézmények fenntartási költségeiről, de mire konkrét lépésekre került volna a sor, megtörtént a rendszerváltozás, kihirdették az új önkormányzati törvényt. Most már biztos volt Salomvár népe abban, hogy 94