Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)
IV. A gazdasági élet alakulása a világháború után
az összegyűlt pénz, hogy nem látják biztosítottnak az építkezés befejezését, s aztán majd mennek a megye nyakára pénzt kérni. Végül valamelyikük kibökte, hogy minek egy szerepkör nélküli társközségnek ekkora kultúrház, ennél sokkal népesebb falukban sincs! Ekkor a község küldöttsége: Népfront elnök, párttitkár, sportköri elnök, vöröskeresztes elnök elmentek Budapestre a pártközpontba, s ott adták elő panaszukat. A közös tanácsból persze nem ment velük hivatalos személy. Mégis sikerült elérni, hogy a Kádár-titkárság vezetője utasította a Zala megyei tanács elnökét: azonnal hívja össze az illetékes bizottságot és adja ki az építési engedélyt Salomvárnak. így sikerült az építést megkezdeni. Ez a példa is jellemző az akkori ügyintézésre. A közös tanács vezetői is kénytelenek voltak az építést tudomásul venni és intézni azt, amit hivatalból nekik kellett elintézni. Felépült a művelődési ház, 1975 decemberében volt a felavatás. 136 A falu sorsáért aggódó személyek látták, hogy a nagy elvándorlást csak úgy lehetne megállítani vagy legalább lelassítani, ha a faluban óvodát tudnának létesíteni. Akkor a 3-6 éves gyerek anyja is eljárhatna dolgozni, hiszen a helyben lévő óvodába az iskolás testvér vagy a nagymama is elvihetne a kicsit. Az iskola igazgatója 1974-ben fel is vetette a tanácsülésen az óvodalétesítés szükségét, megfelelő épületre is javaslatot tett Salomvaron, ahol kevés költséggel ki lehetett volna alakítani az óvodát. A tanácselnök azonban elutasította a felvetést. Néhány hét múlva aztán előállt az ötlettel, hogy óvodát kell létesíteni, de Zalacsében. Hiába volt a salomvári tanácstagok érvelése, hogy ott kell az óvoda, ahol az iskola van, hogy Salomvaron háromszor annyi óvodás korú gyerek van, mint Zalacsében (42, illetve 14), hogy itt az iskola mellett a nagy kertben sokkal jobb körülményeket lehetne biztosítani a gyerekeknek. S nem utolsósorban, úgyis Salomvaron, a napköziotthon konyhájában kell főzni az óvodások számára is, tehát ha itt lenne az óvoda, nem kellene az ételt szállítani. Minden érvelés, minden ésszerű indok hiába volt, a tanácsi vezetők Zalacsében létesítettek óvodát. Az iskola igazgatónője ettől kezdve nemkívánatos személy lett a tanács vezetői előtt és munkáját ott nehezítették, ahol tudták. A 80-as évek elején a lakosság körében igény merült fel egy új fodrászmühely, cipészműhely, tejbegyűjtő helyiség építésére, mert addig azok egy nagyon lepusztult, bérelt épületben voltak. A salomvári tanácstagi csoportvezető, Kovács János indítványára a község lakossága elhatározta, hogy egy új épületet, szolgáltató házat építenek. A tanácstagok végigkilincselték Zalaegerszegen és Zalalövőn azokat az ipari szövetkezeteket, amelyeknek szükségük volt az új helyiségekre, hogy nagyobb összeggel járuljanak hozzá az építéshez. A szükséges pénz összegyűlt, az építésbe beszállt az említetteken kívül a zalalövői 93
