Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)
IV. A gazdasági élet alakulása a világháború után
A tsz először átalakult a magántulajdonosok mezőgazdasági szövetkezetévé, a termelőeszközök is magántulajdonba kerültek. Közösen akarták a vagyont tovább működtetni. Megválasztották a 7 tagú igazgatótanácsot, majd titkos szavazással az elnököt a korábbi tsz-elnök, Horváth László személyében. A jogi keretek ugyan megvoltak a munkához, de az anyagi lehetőségek hiányoztak. Hitelt felvenni nem tudtak, mert a kamatot sem tudták volna kitermelni. A korábbi nagy adósság miatt a szövetkezetet felszámolták, a gépeket, épületeket, végül az irodaházat is eladták. Egy osztrák-magyar vegyesvállalat, Kft megvásárolta az üres Kurta majori állattartó telepet. 400 hízómarhát állított be, új fejőházat és istállókat épített, az egész majort a legkorszerűbb európai szintre hozta. A telepen 8-10 embert foglalkoztatnak. 600 hektár területet megvásároltak a major körül. A volt tsz tagok mint részarány-tulajdonosok 23 aranykoronát kaptak a megszűnt tsz-től, ezt adták el a Kft-nek. 135 A kárpótlás iránt volt érdeklődés a faluban. Főleg erdőt vettek, amely közös tulajdonba ment át. Farmergazdálkodásra az igény igen csekély volt. A lakosság elöregedett, nagyobb részük nyugdíjból él. Fiatal kevés van. Ők is csak annyi földet vettek, hogy mellette tudjanak más munkahelyen dolgozni. Alig van a faluban néhány család, aki kizárólag a földmüvelésből él. Az állattartás is majdnem teljesen megszűnt. A tsz megalakulása előtt 5-600 tehén volt a községben, most alig 10, ló pedig csak egy pár. A tsz megszűntekor 30%-os volt a munkanélküliség; ma összesen 20 munkanélküli van a faluban, közülük 3 kap jövedelempótló támogatást. A lakosság száma a század közepéig fokozatosan nőtt. 1950-ben 1336-an laktak a községben. A tsz megalakulása, 1960 óta azonban állandóan csökkent a nagy elvándorlás miatt. A tragikus zuhanás akkor következett be, amikor egyes vezetők kitalálták a tanácsok összevonását. A zalaegerszegi járási és megyei pártbizottság, valamint hasonló szintű tanácsi vezetők már 1969 elején jártak a falu vezetői és tanácstagjai nyakára, hogy meggyőzzék őket, mennyivel jobb lesz a körzetnek, ha Salomvár is csatlakozik a Zalacsében szervezendő közös tanácshoz. Azt persze nem mondták, hogy miért lesz jó Salomvárnak, ha Zalacsében lesz a közös tanács székhelye. Fő érvük az volt, hogy az a község az országút mellett fekszik, tehát ha jönnek a vezetők Zalaegerszegről, nem kell Salomvárra bekanyarodni nagy ívben balra. Ezzel mintegy bevallották, hogy nem az itt élő emberek érdeke a fő szempont. Ekkor még a község ellenállt, maradt az önálló tanács, amelyhez már megalakulása óta hozzátartozott Keménfa is, hiszen több mint egy évszázada a körjegyzőség székhelye is Salomvár volt. De csak egy év haladékot nyert a falu, mert Zalacsében az országút mellett felépítették a tanácsházat 91
