Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

IV. A gazdasági élet alakulása a világháború után

Tsz 1960. február 16-án alakult. Elnöke Németh István, agronómusa pedig Zsiga Lajos lett. Taglétszáma 221 fő, területe 1028 kh szántó és 220 kh rét volt. Az induláskor igen nagy nehézséggel kellett megküzdeniük: az állatok számára nem volt takarmány, nem volt istálló. 70 db tehenet és 23 pár lovat adtak be a közösbe a tagok, de gép egy sem volt, minden munkát kézi erővel kellett végezni. Otthon csak egy tehén maradhatott mindenkinek. 1962-ben a gyengén gazdálkodó keménfai tsz-szel egyesültek, így szántóterületük 1273 kh-ra, a tagok száma pedig 251 főre nőtt. Gyarapodott az állatállományuk, baromfitelepet létesítettek, így egyre több embernek tudtak munkát adni télen is. 1963-ban fűrészüzemet létesítettek, ahol a nyolcvanas évek elején 100 ember dolgozott két műszakban. A felújított kurta majori istállók mellett újat építettek és baromfitelepet létesítettek. A munkabért az első években természetben kapták: gabonát, szalmát, fát, stb., munkaegységük arányában. 2-3 év múlva már pénzt kaptak, havonta előleget, az év végi zárszámadáskor pedig a fel nem vett munkabér-különbözetet kifizették. A 70-es évek elején a tsz egyesült a zalaháshágyi tsz-szel Salomvár székhellyel. A termelőszövetkezet kedvezőtlen adottságú területen gazdálkodott. A domborzati viszonyok olyanok, hogy csak a nagyon nehéz, nagy teljesítményű gépekkel lehet rajtuk dolgozni. Igen nagy a termelési költség. Itt a talaj kötött, kilúgozott erdőtalaj, irtás, amelynek pH értéke 4,6 volt. Ilyen talajból a növény nem tudja a műtrágyát sem fölvenni, itt egy hektár föld értéke átlagosan 9 aranykorona, de van olyan dűlő is, ahol csak 6. Az országos átlag 28 aranykorona, némely vidéken 50 aranykoronás terült is van. A talajt feljavítandó komplett meliorációt hajtottak végre: meszezés, alagcsövezés, mélylazítás. így a föld 6,5 pH értékű, semleges kémhatású lett. Munkanélküli nem volt a faluban. A hetvenes évektől kezdve évente 13-14 milliós nyereségre tettek szert. Ebből tudták segíteni az iskolaépítést és más községfejlesztési munkákat, szerveztek a tagok részére kirándulásokat, segítették a nyugdíjasokat. Általában elégedettek voltak az emberek, de azért nem volt problémamentes az élet. A tagság nem érezte magáénak a szövetkezetet. Némelyek kihasználták az ellenőrzés lazaságát, munkaidőben ittak, nem dolgozták végig a munkaidőt. Amíg a tsz-nek minden földje megvolt (1990-ig) 4691 hektáron gazdálkodtak. Salomváron kívül a következő községek tartoztak ide: Keménfa, Zalacséb, Zalaháshágy, Ozmánbük, Vaspör, Velence. A földművelésen kívül ipari üzemeik is voltak: faüzem és fonoda. Előbbiben 100, utóbbiban 140 ember dolgozott. A rendszerváltozás után az üzemek sokáig álltak, a dolgozókat el kellett bocsátani, majd a tsz felszámolása után eladták az üzemeket. 90